Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Romsics Gergely A Committee on Post-War Foreign Policy üléseinek jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy Vámbéry véleményét mindenekelőtt Armstrong, és legfeljebb még Sumner Welles osztotta.84 Mindennek alapján az a következtetés vonható le, hogy Armstrong - nemzetközi kapcsolataival egyeztetve vagy saját nézeteinek hatására - a lapban igyekezett Magyarországról saját, kisebbségi véleményét propagálni, és ez végeredményben sikerült is neki. Míg a húszas évek kapcsán inkább a bethleni konszolidáció túlzottan pozitív beállításáról lehetne beszélni, ez tendencia a második világháború idején megfordult. Habsburg Ottó tanulmányának megjelenése jelezte, hogy továbbra sem kizárólag Armstrong döntött a lapban megjelenő írásokról, azonban kétségtelen, hogy személyes meggyőződései egyre gyakrabban megmutatkoztak az 1938 utáni évfolyamokban. Ennek a folyamatnak további jele az Eduard Benes neve alatt megjelent cikkek kiugróan nagy száma. Ez - összevetve például a magyar szerzők írásainak kis számával - még nem lenne meglepő, azonban a csehszlovákhoz hasonlóan „szövetséges" lengyel emigráció szintén jóval kevesebb figyelmet kapott a folyóiratban. A szigorúan a Foreign Affairs cikkei alapján kialakítható Magyarország-kép tehát kétségtelenül folyamatosan romlott Tyler 1930-as tanulmánya óta. George Katona 1939-es esszéjében a német befolyásos növekedésének elemzésekor a vezető réteg felelőssége mellett a Trianon utáni helyzet politikai és gazdasági szükség- szerűségeire is felhívta a figyelmet.85 1940 után azonban Habsburg Ottó volt az egyetlen szerző, aki osztotta Katona nézeteit. Meghatározó jelentőséggel Benes és Vámbéry egymást több ponton alátámasztó írásai bírtak, amelyek a Horthy-rend- szerben kizárólag a náci agresszió önkéntes segítőjét látták, és amelyet két évtizedes története predesztinált második világháborús szerepére. A folyóiratban megjelent írások alapján csak 1942-ig követhető Magyarország megítélésének alakulása. Az 1942-43-as évfolyamtól kezdve más hírek kerültek előtérbe. Mindenekelőtt a szovjet szövetségessel kialakítandó viszony kérdésével és az amerikai háborús erőfeszítésekkel foglalkozó cikkek szaporodtak meg, és - a Committee üléseinek ritkulásával párhuzamosan - a térség jövőjéről folyó vita is háttérbe szorult. Az 1942-43-ban végzett munka azonban nem merült feledésbe. Az egyre nyilvánvalóbbá váló szovjet expanziós törekvések ellenére az amerikai értelmiség, a Council tagsága és a külügyminisztériumban dolgozó szakértők többsége egyaránt várta - több-kevesebb aggodalommal - a gondosan megtervezett demokratikus Közép-Európa megvalósulását. 2 28 Külpolitika
