Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Magyarország a „Foreign Affairs"-ben, 1940-1948 tihez hasonló kijelentések célja csak a szervezet teljes elszigetelése lehetett, amelyet - félig-meddig helyesen - a demokratikus, polgári radikális emigráció saját, a szövetségesek általi elismerése előfeltételének tekintett.79 A szerző a tanulmány befejezésében röviden előretekint, és néhány, a jövővel kapcsolatos javaslatot fogalmaz meg. A csak nagy vonalakban felvázolt program két eleme közül az egyiket, egy nagy kiterjedésű közös vámterület kialakítását Washington is pártolta. A második gondolatban Vámbéry az egyes államokon belül kialakítandó kantonok mellett érvel, mivel szerinte ezek jelentik a kisebbségi kérdés egyetlen valódi megoldását.80 A Keleti Svájc-elmélet általános, a régió minden országában való alkalmazását jelentő terv útjában álló nehézségekkel az írás nem foglalkozik. Pedig éppen Jásziék szövetségese, Benes fejtette ki fél évvel „A magyarság tragédiája" megjelenése előtt a Foreign Affairsben a nemzetiségek kollektív jogainak felszámolása mellett szóló érveket.81 A brit és amerikai szakértők általában támogatták a kisebbségek jogát az autonómiára, azonban elsődleges céljuk mégis a lehetőségekhez mérten erős államok létrehozása volt, és az 1920- ban létrejött országok feldarabolását aligha támogatták volna. Az utolsó bekezdés, akárcsak az írás egésze, kétféleképpen olvasható. „Minden, a náci Németország ellen irányuló magyar mozgalom őszintesége annak alapján ítélhető meg, - írja Vámbéry - hogy az adott egyesülés hajlandó-e fenntartások nélkül visszautasítani a nácik által megtervezett határrevíziókból származó területi nyereségeket, annak érdekében, hogy szabad tárgyalások során kétoldalú megegyezésre juthasson szomszédaival."82 Ez egyfelől a megbékélés őszinte és Jásziék szerint egyetlen reális programja Közép-Európa számára. Másfelől azonban leplezett támadás Eckhardték ellen, akiket amerikai és szláv körök gyakran kritizáltak revíziós törekvéseik miatt. A „Tragedy of the Magyars" így olvasható egy olyan nyilatkozatként, amely a demokratikus magyar emigráció programját tartalmazza, ám olyan röpiratként is, amely azt próbálja meg bizonyítani, hogy a Eckhardt- Pelényi-mozgalom nem képzelhető el a jövő demokratikus Magyarországának legitim képviselőjeként. Vámbéry Rusztem tanulmánya „válasz" nélkül maradt. Míg Jászi 1923-as, éles hangú írása után a magyar kormány lehetőséget kapott álláspontjának és programjának kifejtésére, 1942-ben sem Eckhardt, sem Pelényi nem fejthette ki nézeteit a lapban. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a Council álláspontja Magyarországgal szemben egyoldalúan elítélő lett volna, vagy hogy legnagyobb tekintélynek örvendő tagjai minden kérdésben egyetértettek volna Vámbéryval. A változatlanul jelentős befolyással bíró Stephen Duggan például Pelényi közeli ismerőse, barátja volt.83 A Duna-medence népeinek konföderációját szorgalmazó Eckhardt-Pelényi-tervről ennek ellenére nem jelent meg ismertetés a Foreign Affairsben, noha Duggan 1922 óta részt vett a szerkesztőbizottság munkájában. 2001. tavasz-nyár 227
