Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Romsics Gergely A második gondolati egység a Trianon okozta traumát kísérli meg értelmezni. Vámbéry szerint a revizionizmus nem csupán az igazságtalan határokat visszautasító reakció, hanem egy mélyebb identitászavar eredménye, amely az oszthatatlan nemzetállam ábrándjában gyökerezik, és a magyar társadalmat meggátolta abban, hogy feldolgozza a Szent István-i állam felbomlását. Ennek következtében a végső „céllá a háború előtti Magyarország teljes visszaállítása vált". A szélsőséges irredentizmus példájaként Vámbéry az „Ébredő Magyarokat" emeli ki, akik „ugyanúgy éreztek és gondolkodtak, mint később a német nácik".74 Az a megszállottság, amellyel a magyar politikai elit a revízió megvalósítására törekedett, erkölcsi romláshoz vezetett. A cél szentesítette az eszközt: „a frankhamisítás vagy Sándor jugoszláv király és Barthou francia külügyminiszter gyilkosainak kiképzése egy magyar tanyán" elfogadható cselekedetekké váltak. A magyar vezetés azzal is tisztában volt, hogy terveit „csak egy jelentős katonai hatalom támogatásával érheti el". Ezért vállalták Mussolini, majd Hitler szövetségét, és váltak önkéntes szövetségeseivé a fasizmusnak. A magyar külpolitika fordulatait ugyanaz a revíziós láz határozta meg, amely a közvéleményt is uralta.75 A tanulmányban leírt önkéntes csatlós, a „willing satellite", megítélésében végül másodlagosnak bizonyul, hogy Magyarországon „a náciknak nincsenek barátai". Lényegesebb ennél az, hogy az országban „az ellenállásnak semmi jele". A tömegeket a visszacsatolt területek ugyanúgy megtévesztették, mint a politikusokat. A Szent István-i állameszme összefonódik a bolsevizmus elleni harc „keresztény" küldetéstudatával és így végső soron a nemzetiszocializmussal. Ezek az ideológiák pedig 1942-re „szétválaszthatatlanul összekuszálódtak".76 Vámbéry számára azok a kísérletek, amelyek azt próbálják bizonyítani, hogy „az ország jelenlegi urai titokban angolpártiak és szívük mélyén demokraták", csak a hatalmon lévők opportunizmusát bizonyítják. Ezeknek a próbálkozásoknak ugyanis az az egyetlen célja, hogy az ország urai német vereség esetén is megőrizhessék pozícióikat és a visszacsatolt területek lehető legnagyobb részét. Azok az érvek, amelyek a Magyarország kiszolgáltatottságára hivatkoznak, szintén nem enyhítik a horthysta vezetés bűneit, mivel az az elmúlt húsz évben nem is tett kísérletet egy hatékony védelmi rendszer kialakítására szomszédaival, hanem e helyett minden eszközzel azok nemzetközi helyzetét próbálta gyengíteni.77 A rendszer ügynökei által a szövetségesek meggyőzésére folytatott propaganda nem kevesebbet próbál elérni, mint a „Horthy-kormány kollaborációjának elítélése mellett igazolni azokat a nácik által kiutalt jutalmakat, amelyek a kollabo- rációs politikához vezettek".78 Vámbérynak ez a megjegyzése egyértelműen az Eckhardt-Pelényi-csoportra vonatkozik. Jászi köre a rivális egyesüléssel mindvégig visszautasította az együttműködést, és 1942 nyarán, amikor az előbbi belső problémák és erőfeszítéseinek sikertelensége miatt a felbomlás szélére jutott, a fen226 Külpolitika
