Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Magyarország a „Foreign Affairs"-ben, 1940-1948 céljaik elérésében.69 Benes pedig, aki 1941-től szinte évenként publikált egy-egy esszét a Foreign Affairsben, és akivel a lap főszerkesztője minden jel szerint szorosan együttműködött a háború alatt, szintén örömmel látta volna, ha a magyar emigráció és a háború utáni magyar kormány a kisantant rendkívül kisszámú magyar barátjának befolyása alá kerül.70 „A magyarság tragédiája" elsősorban nem Magyarország második világháborús politikájával foglalkozik. Célja azoknak a történelmi erőknek a vizsgálata, amelyek az ország német pályára állásáért felelősek. Alcímében („Revisionism and Nazism" [„Revizionizmus és nemzetiszocializmus"]) a szerző már a kezdet kezdetén megnevezi azt a két politikai-ideológiai áramlatot, amelyekben a véleménye szerint a történtek magyarázata elsősorban keresendő. Az írás első része a történelmi Magyarország népeit egymással szembefordító magyar nacionalizmus jellemzőit foglalja össze egy rövid történelmi áttekintés formájában. A központi rész a magyar politikai tudatnak a trianoni béke által előidézett torzulását elemzi, míg a befejezés a revíziós törekvések és a nemzetiszocialista Németország egyre növekvő befolyása közötti összefüggéseket vizsgálja. A bevezető bekezdés legfontosabb megállapítása szerint „a tizenkilencedik század elejéig Magyarország keresztény és nem nemzeti állam volt". Ezt a koncepciót, amely lehetővé tette a nemzetiségek egymás mellett élését, a napóleoni háborúk vihara söpörte el. A magyar nacionalizmus első generációját arisztokraták és értelmiségiek alkották, akik a „valódi liberális szellemiség" képviselőiként fellépésükkel és a modernizációért folytatott küzdelmükkel egyfajta önkéntes asszimilációs folyamatot indukáltak a nemzetiségi csoportokban.71 A végzetes fordulatot a kiegyezés jelentette, amelytől kezdve az országot a politikai elit megkísérelte valódi nemzetállammá alakítani. A társadalom hatalomban képviselt rétegei felszínes és erőszakos sovinizmusuk, „megalomániájuk" álmaiban éltek, és legfőbb törekvésükké a nemzetiségek és a magyarság elnyomott tömegeinek a politikai hatalomból való kirekesztése vált. „A választókörzetek határainak megváltoztatása, a korrupció, a hatalommal való visszaélések és a nyílt szavazás... együttesen biztosította, hogy a nem magyar képviselők egy egyre zsugorodó kisebbséget alkottak a képviselőházban." Azok pedig, akik felemelték a hangjukat az elnyomottak érdekében, „társadalmi száműzetésüket" kockáztatták.72 Vámbéry elemzése átveszi Jászi tézisét „feudalizmus" és nacionalizmus összefonódásáról, és a magyar nemzettudat fejlődési zavarait „Kossuth and the Treaty of Trianon"-hoz hasonlóan írja le. A „Tragedy of the Magyars" történeti megközelítésében azonban ez komoly torzulásokhoz vezet. A tanulmány nem is említi a '48- as, nacionalista Kossuthot és vélt vagy valós politikai örökségét, amelyet nem lehetne a tanulmány érvrendszerébe illeszteni. A hasonló problémákat felvető 1848— 49-es forradalom és szabadságharc szintén csak egy futó utalásban jelenik meg.73 2001. tavasz-nyár 225
