Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Romsics Gergely csak a „főbűnös" német néppel kapcsolatban beszélt elkerülhetetlen büntető és represszív intézkedésekről. De hasonló következtetéseket vonhatunk le Mosely tartózkodó stílusából, amely a román-magyar vita kapcsán óvakodott a felelősség bármelyik félre való hárításától, akárcsak attól, hogy Magyarországot nyíltan elítélje azért, hogy a tengelyhatalmakhoz köti magát revíziós céljai elérésének érdekében. Habsburg Ottó írása az előbbieknél is határozottabban visszautasította, hogy a kis nemzetek közötti különbségtételt annak alapján, hogy melyiküké az elsődleges felelősség Közép-Európa tragédiájában. A „Danubian Reconstruction" a térség nacionalizmusainak az együttélést és az integrációt lehetetlenné tevő kölcsönhatásaiban találta meg a Drang nach Osten sikerének fő okát, ezzel egyben Magyarországot is felmentve a benesi vád alól, amely szerint a trianoni vesztes 1938-ban a nácizmus önkéntes csatlósává süllyedt. A húszas évek első felében, amikor a Horthy-rendszer nemzetközi erőfeszítései elsősorban a nyugati közvélemény és politikusok jóindulatának megnyerésére irányultak, Jászi Oszkár, a demokratikus emigráció egyik tagja, bizonyult a Bethlen- kormány legélesebb hangú kritikusának a Foreign Affairsben.65 A második világháború idején, amikor a Magyarország és konzervatív vezetői által feltételesen elnyert bizalom felülvizsgálása került napirendre, a magyar emigránsok egy csoportjának ismét sikerült egy átfogó elemzést elhelyeznie a lapban, amely semmivel sem közelített elnézőbben a „reakciós" rendszerhez. Vámbéry Rusztem, a tanulmány szerzője, 1938-ban telepedett le az Egyesült Államokban, ahol hamarosan közeli kapcsolatba került Jászi Oszkárral. Az oberlini professzor a harmincas években ideiglenesen visszavonult a közéleti szereplésektől. Amikor azonban Magyarország végleg szakított Nagy-Britanniával, újból hozzálátott egy amerikai magyar mozgalom szervezéséhez. Elsődleges céljuk Károlyi Mihály beutazási engedélyének biztosítása volt. Károlyi támogatásával reményeik szerint sikerülhetett volna szervezetüket Magyarország emigráns kormányaként elismertetniük a demokratikus nagyhatalmakkal.66 1942 nyarán az eredetileg kedvezőbb helyzetben lévő rivális, konzervatív Eckhardt-Pelényi-féle mozgalom kifulladni látszott, miután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy vezetői nem élvezik az angolszász diplomácia bizalmát. Jásziék ebben a kritikus pillanatban egy új szervezet megalakítására tettek kísérletet, azt remélve, hogy közismert demokratikus elkötelezettségük és a kisantant emigrációjával meglévő kapcsolataik biztosítani fogják számukra a hivatalos körök jóindulatát. Az Új Demokratikus Magyarországért [New Democratic Hungary] mozgalom 1942 szeptemberében alakult meg New Yorkban.67 Vámbéry Rusztem írása, „The Tragedy of the Magyars" [,,A magyarság tragédiája"] az indulást előkészítő kampány lényeges eleme lehetett.68 Jászi (Károlyival együtt) azon kevés magyarok közé tartozott, akikben Armstrong őszintén megbízott, és akiknek feltehetően szívesen segített 224 Külpolitika
