Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Pritz Pál: A Horthy-korszak külpolitikájáról
A Horthy-korszak külpolitikájáról ból az erdélyi kérdésben kedvező volt, és amit egy rugalmas, ideológiai szempontok által nem bénított magyar külpolitika kiaknázhatott volna. Az 1940. július 4-i Molotov-Kristóffy találkozón a szovjet népbiztos kinyilvánította, hogy kormánya „megalapozottaknak tekinti a magyar területi követeléseket Romániával szemben, és kész azokat támogatni a békekonferencián, ha ott kerülnek megoldásra". Sőt arról is beszélt, hogy „egy esetleges magyar-román konfliktus esetén a Szovjetunió magatartása a magyar követelések tekintetében elfoglalt álláspontjából következik".25 A második bécsi döntés előtt, augusztus 24-én Molotov ismét tárgyalt a magyar követtel. Ismét megalapozottnak mondotta Magyarország területi követeléseit, míg román részről hasztalan próbáltak Moszkvában bármiféle bátorítást szerezni.26 Nos, ha a magyar külpolitikában van rugalmasság és kellő előretekintés, akkor megragadja a mozgástér nyújtotta lehetőséget. Hiszen ez a mozgástér magában rejtette egy német-szovjet (esetleg német-olasz-szovjet) döntőbírósági megállapodás kezdeményezésének lehetőségét. Az előzmények alapján megkockáztatható: az adott esetben ebbe az oroszok örömmel belemennek.27 Hitler biztos, hogy savanyú arcot vág, de mit tehetett volna ellene? Legfeljebb nem vállalja. Milyen következményei lettek volna egy német elhárításnak? Vélelmünk szerint olyan helyzetet eredményez, amely tovább növeli a magyar külpolitikai mozgásteret. Ha ellenben végül létrejön a megállapodás, akkor Magyarország mindkét eshetőségre be van biztosítva. Mind német, mind szovjet győzelem esetén összehasonlíthatatlanul kedvezőbb a helyzet, mint ami majd a második világháború végén ténylegesen kialakult.28 Ha mérlegeljük azt a tényt, hogy a németek nem nyerhették meg ezt a háborút, hanem csakis az antifasiszta koalíció, akkor a szovjet-amerikai-angol szövetség révén nyer Magyarország bebiztosítást. Gondoljuk tovább a kérdést: ha Erdély szovjet segítséggel kerül vissza, akkor 1941 júniusában Bárdossynak sokkal nagyobb a mozgástere. Nem kell szenvednie annyira a magyar katonai vezetés nyomásától. Ha kisebb a nyomás, akkor a háborúba lépést jóval későbbre lehet tolni. A későbbi hadba lépésnek nem csupán a szenvedések és veszteségek csökkentése szempontjából lett volna haszna, hanem a szovjet vezetés sem fordul annyira az ország ellen. Hiszen nem kétséges: az 1941. június 23-i újabb (és a történetírás által sokszor túlértékelt) Molotov-nyilatkozat nem csupán újabb megismétlése a szovjet álláspontnak. Van itt egy merőben új elem: a fenyegetettség mozzanata. Korábban e tekintetben a szovjetek viszonylag könnyedén politizálnak, 1941 júniusában ellenben már a kérdésnek sokkal nagyobb a súlya: aligha vitatható, hogy az ismételt szovjet ajánlatot a birodalom roppant fenyegetettsége motiválta. Tehát, míg a korábbi ajánlatok elhárítása legfeljebb rossz érzést hagyott a szovjet vezetőkben, addig ez az elhárítás olyan durva visszautasítást jelentett, amely Moszkvát nagyhatalmi lé2001. tavasz-nyár 199