Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Pritz Pál: A Horthy-korszak külpolitikájáról
Pritz Pál ről annak a felismerésnek a jegyében, hogy míg 1919-ben a cseh nacionalizmusnak mankóként volt szükségese a „csehszlovakizmus"-ra,18 addig a kilencvenes évek lényegesen más Európájában s benne egy a korábbitól merőben különböző Németországgal Prágának már nem kell azt a kölöncöt magával cipelnie, amelynek Szlovákia a neve. Mindezek fényében különösképpen fájlalhatjuk, hogy 1938 októberében a magyar politika akkori irányítóinak nem volt türelmük a szomszéddal a megállapodás megszületéséig történő alkudozásra. A kisebb, de tartósabb megállapodással szemben Budapesten akkor az az álláspont volt a mértékadó, hogy a nagyobbra van szükség, még akkor is, ha annak a kockázata sokkal nagyobb. Miért? Azért, mert - amint azt a belpolitikai fejezetben fejtegettük - 1919 után nem néztek szembe a múlttal, s mivel nem tudtak a múlttól megszabadulni, nem tudtak annak egyik elemétől, a birodalmi tudattól sem megszabadulni, nem tudták elképzelni azt a jövőt, amelyben Magyarország nem központ, a magyarság nem vezető erő, hanem „csupán" egy a többi nemzet és ország között. Ezért vállalták inkább a németek melletti elköteleződés óriási kockázatát, ezért engedték át a döntést Hitlernek, mert abban a vak illúzióba ringatták magukat, hogy Berlin kegyéből megkapják a „primus inter pares" pozícióját.19 Itt el lehet, el kell gondolkodni arról, hogy mennyire nem látták Budapesten (sem) Hitlert világosan. Kevesen, nagyon kevesen olvasták el a Mein Kamp főt, s még akik azt mégis megtették, azok is többnyire azzal áltatták magukat, hogy a kancellár Hitler nem azonosul a mozgalmár Führer szélsőséges nézeteivel. Nagyon tanulságos ebből a szempontból a Röhm-puccs leverésének budapesti megítélése. Jóllehet a mészárlás, a régi és odaadó párthívek kíméletlen elpusztítása, az egész akciót kísérő gátlástalanul gusztustalan propaganda-hadjárat - amely homoszexuálisok lázadásának állította be Röhmék mozgalmát - magyar politikai körökben is undort váltott ki, mégis arra helyezték a hangsúlyt a közvélemény tájékoztatásában, hogy „Hitler vasököllel teremtett rendet a birodalomban". Bethlen István lapja, a 8 Órai Újság az események várható legfőbb következményét abban látja, hogy a puccs elfojtása meghozza azt a konszolidációt, melyre szükség van a „Németországra váró nagy feladatok elvégzésében". A vérgőztől való ily nagyfokú elvonatkoztatásra a hivatalos magyar politikát nemcsak az tette képessé, hogy törekvéseinek megvalósulását leginkább e „nagy feladatok" elvégzésével együtt látta ke- resztülvihetőnek, hanem az is, hogy a Röhm-féle „második forradalom" eltiprásá- tól Hitler helyzetének olyanfajta megszilárdulását várta, mely a német nemzetiszocializmus jellegét konzervatívabbá, a magyarországi berendezkedéshez hasonlatosabbá teszi. A budapesti helyzetértékelés természetesen a tekintetben pontos volt, hogy Röhmék likvidálása megerősítette Hitlert, ám mélységesen tévedtek abban, hogy mindennek révén a magyar revíziós igényekre fogékonyabb német politika 196 Külpolitika