Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Pritz Pál: A Horthy-korszak külpolitikájáról
A Horthy-korszak külpolitikájáról e tekintetben nem volt meghatározó tényező. Az már csak a szokásos hazai külpolitikai tájékozatlanságunk jele, hogy a Duce kétségtelen magyarbarát megnyilatkozásainak jelentőségét sokan hajlamosak voltak (illetve hajlamosak ma is) túlbecsülni.15 Az olasz-magyar viszony értékéről sokat elárul Róma másfele irányuló kapcsolatainak szemügyre vétele is. Az olaszok román politikája Budapest szempontjából nem sok jóval kecsegtetett. A délszlávokkal való szembenállásuk már kedvezőbb volt, bár az usztasák támogatása (amelyet csupán egy pontig magyaráz a magyar külpolitika önelvűsége, saját érdeke) Budapestnek meglehetősen sokba került. Elegendő csupán a marseille-i gyilkosság utáni fokozott külpolitikai elszigetelődésre gondolnunk, amikor Gömbösnek szabályosan meg kellett Mussolinit zsarolnia, hogy a kilábalás érdekében a nagy nemzetközi nyomással szemben Rómától támogatást nyerhessen. A húszas években az olaszoknak Prágával kifejezetten jó a kapcsolatuk16, később azonban egyre többet tesznek annak sírba tétele érdekében. Mussolini több ízben Csehszlovákiát krokodilállamnak nevezte, hol szörnyszülött krokodilushoz, hol pedig „mesterséges krokodilushoz" hasonlította.17 és leszögezi, hogy a történelem ítélete alapján el kell tűnnie. München, illetve Csehszlovákia 1939-es felszámolása azért kap negatív megítélést, mert az a náci Németországba tagolja be a cseh-morva területeket, s fasiszta bábállamként hozza létre Szlovákiát. A zöm ellenben nem kifogásolta, hogy az etnikailag magyar többségű területek Magyarországhoz kerültek. Ezek azért jutnak vissza később Csehszlovákiához, mert a második világháborúban Magyarország a rossz oldalra állt. Az első bécsi döntést nem azért helyezik később hatályon kívül, amiért a többi területi változtatásokat megsemmisítik. Az utóbbiak már - Kárpátalja kivételével - a második világháború időszakában keletkeztek, a később legyőzött ellenség döntését tükrözték, amelyet eleve nem fogadtak el sem Londonban sem Washingtonban. 1993. január elsején majd Prága békésen elbocsátja Pozsonyt, megtörténik az, amire még néhány esztendővel korábban sem lehetett számítani. Az 1989-1990-es rendszer- váltás környékén a szlovák szeparatista törekvésekre Prága még keményen nemet mond, s annak érdekében, hogy szavának nagyobb súlya legyen, arról beszél, ezzel a lépéssel a szlovákok magát a trianoni békeszerződést kérdőjelezik meg, tehát az ország déli határa válik így bizonytalanná. Azután bekövetkezik a nagy fordulat, a békés elválás, s a trianoni érvre pedig a felejtés mély fátylát borítják. Mi történik itt? Nem kétséges, hogy a versailles-i Európa részleges korrekciója megy végbe. Versailles két kedvenc gyermekéről, Csehszlovákiáról és Jugoszláviáról bizonyosodik be, hogy életképtelen. Ám azért, mert ezek életképtelennek bizonyultak, még nem következik, hogy a meghalt Szent István-i Magyarország feltámasztható. Annál inkább ezt kell mondanunk, hiszen a nagy mozgás kiváltó oka továbbra is a nemzetállamokat teremtő nacionalizmus. Ez a nacionalizmus szüli meg Szlovákiát, cseh rész2001. tavasz-nyár 195
