Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - HIDEGHÁBORÚ - Selvage, Douglas: Papírháromszög: Lengyelország, az NDK és Csehszlovákia
Douglas Selvage ország, amely nem nyitott kölcsönösen kereskedelmi kirendeltségeket az NSZK- val. A Prága és Bonn közötti kereskedelmi tárgyalások csak lassan haladtak előre 1963-1964 során, részben amiatt, mert a csehszlovák vezetés figyelemmel volt az NDK érzékenységére.7 Azután Nyikita Hruscsov ügyetlen kezdeményezése, az úgynevezett Rapallo politika, hogy Bonn-nal valamilyen modus vivendire jusson, Lengyelországot és az NDK-t ráébresztette a nyugatnémetekkel folytatott normalizációs törekvésekben rejlő veszélyekre.8 Hruscsov, akit nagy mértékben nyugtalanítottak az atombomba előállítását célzó kínai erőfeszítések, szakított a korábbi szovjet politikával, és utalt arra: elfogadná, hogy Bonn a NATO-n belül nukleáris fegyverekhez jusson, ha sikerülne egy Kína ellen irányuló atomsorom- pó-egyezményt tető alá hozni.9 Mind Lengyelország, mind az NDK elutasította Hruscsov elképzelését.10 A helyzetet csak tovább rontotta, hogy 1964 nyarán Hruscsov veje, Alekszej Adzsubej, magánlátogatáson az NSZK-ban járt, utazása a szovjet vezető majdani látogatását volt hivatva előkészíteni. A nyugatnémet elit tagjaival folytatott magánjellegű megbeszélések során Adzsubej nem tartott elképzelhetetlennek bizonyos engedményeket a lengyelek és a keletnémetek rovására. Kijelentette, hogy Ulbricht rövidesen távozik a hatalomból; a berlini fal nem végleges megoldás; Lengyelország Németországgal közös vitatott határát kelet felé lehetne tolni; s Moszkva nem ellenezné, ha a nyugatnémetek atomfegyverhez jutnának. Valójában a „papa" - azaz Hruscsov - Bonn támogatását reméli a Szovjetuniónak a „sárga veszéllyel" vívott küzdelmében.11 Lengyelország és az NDK egyaránt tiltakozott Moszkvában, és Hruscsov ellenfelei az Adzsubej-megbeszélésekről készült kompromittáló feljegyzéseknek nagy hasznát vették - a dokumentumokat a lengyel titkosszolgálat juttatta el hozzájuk azért, hogy még jobban diszkreditálják Hruscsovot, és segítsenek igazolni a szovjet pártvezető eltávolítását 1964 októberében.12 Hruscsov utódai, Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin azonnal megnyugtatták Lengyelországot és az NDK-t, és helyreállították az egységet a Varsói Szerződésen belüli NSZK-ellenes platformra támaszkodva.13 Prága a megváltozott moszkvai hatalmi viszonyoknak megfelelően véget vetett a kereskedelmi kirendeltségekről Bonn-nal folytatott tárgyalásoknak. Csehszlovákia, lengyel és keletnémet szomszédaihoz hasonlóan, kitartott az NSZK-val szembeni keményvonalas politika mellett.14 Ennek ellenére Hruscsov „Rapallo politikája" áttételesen befolyásolta az északi szárny államai közötti kapcsolatokat. Csehszlovákia keményvonalas vezetője, Antonín Novotny nem ellenezte Moszkva azon erőfeszítéseit, hogy jobb viszonyt alakítson ki Bonn-nal. A valóságban Csehszlovákia csendben kimaradt a Varsóval és Kelet-Berlinnel korábban alkotott „fenyegetés közösségéből". 1964-re abbahagyta azokat a propagandaszólamokat, melyek szerint a nyugatnémetek bosszúra szomjaznak, és elhangzottak olyan utalások is, hogy az NSZK-nak a müncheni szerző170 Külpolitika
