Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
Garadnai Zoltán részről több ízben is javasolták az NSZK-nak, hogy létesítsen diplomáciai kapcsolatokat a szocialista országokkal. Péter János ismételten javasolta, hogy Franciaország szélesítse de facto kapcsolatait az NDK-val, erre Couve de Murville azt válaszolta, hogy nem ismerhetik el az NDK-t, mivel ez rontaná a kapcsolatait az NSZK-val, ami viszont nem érdeke senkinek sem. A magyar külügyminiszter azt javasolta, hogy a párizsi NDK kereskedelmi kirendeltség viszonzásaként a franciák szintén nyissanak kereskedelmi kirendeltséget Berlinben, amit Couve de Murville szintén elutasított. Erre Péter János Lipcsét javasolta, de végül is a tárgyaló felek abban maradtak, hogy a kérdésre később visszatérnek. A magyar külügyminiszter értékelése szerint a francia álláspont most rugalmasabb és reálisabb volt, mint a párizsi látogatása idején, amikor is a francia külügyminiszter arról beszélt, hogy az NDK a szovjet csapatok által megszállt terület, ahol az oroszok kivonulása után a jelenlegi rendszer összeomlana.129 A Közös Piac kérdésében a magyar külügyminiszter ismételten kifejtette azt a véleményét, hogy szerinte ellentét van a Közös Piac fejlesztésére irányuló francia törekvések és az Európai Európa koncepció között. A francia külügyminiszter ezt Péter János 1965. január 12-ei látogatásakor még nem ismerte el, de ezen a tárgyaláson már igen. A probléma megoldásának lehetőségeire vonatkozó magyar kérdésre a francia külügyminiszter azt válaszolta, hogy nem szabad csökkennie a Közös Piac és a szocialista országok közötti kereskedelmi forgalomnak, és ügyelni kell arra, hogy a Közös Piac ne eredményezzen üjabb szakadást Kelet és Nyugat között, de nem világos, hogy hosszabb távon a Közös Piac globálisan vagy továbbra is bilaterálisán köt megállapodásokat a szocialista országokkal. Couve de Murville elismerte, hogy a nehézségek növekedni fognak, és ő maga megoldást nem lát, de késznek mutatkozott arra, hogy a két külügyminisztérium együttesen tanulmányozza a kérdést130 A vietnami kérdéssel kapcsolatban a francia külügyminiszter kifejtette, hogy Párizs aggódik a helyzet miatt, és jelenleg nem lát lehetőséget olyan lépésre, amely megoldáshoz vezetne. Elismerte a VDK négy pontjának jogosságát, és azt is, hogy az amerikaiaknak ki kell vonulni Vietnamból, de nem tartotta valószínűnek, hogy erre a közeljövőben sorra kerül. Véleménye szerint a kínaiak se segítették elő, hogy a helyzet kibontakozzon, és az amerikaiaktól, a novemberi választásokra való tekintettel, semmilyen változást nem várt131 A kétoldalú kapcsolatokra vonatkozóan Péter János felvetette, hogy gazdasági téren a tavalyi párizsi tárgyalásai óta nem történt érdembeli változás. A liberalizálás valamit segített, de a mértékét nem tartotta kielégítőnek, és a magyar kereskedelmi mérleg továbbra is passzív maradt. Kifejtette továbbá, hogy ha a franciák azt akarják, hogy a magyar fél a vásárlásait növelje, akkor a magyar exportot is 138 Külpolitika
