Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
Garadnai Zoltán resztül lehetőség adódhatott a kapcsolatok rendezésére.19 A Franciaország és Magyarország közötti kapcsolatok normalizálására irányuló elképzeléseknél a Kádárvezetés a nemzetközi helyzet magyar szempontból nézve kedvező alakulásából, a Szovjetunió nemzetközi tekintélyének növekedéséből indult ki, és az ideológiai fenntartásokat félretéve a francia politika jobbratolódását se tartotta az államközi kapcsolatok rendezése szempontjából akadályozó tényezőnek.20 A budapesti diplomácia a párizsi magyar ügyvivő elsőrendű feladatává tette, hogy a hivatalos francia személyekkel folytatott beszélgetéseiben: „térjen ki a fogadó ország diplomáciájának azon kibékíthetetlen ellentmondására, amely a diplomáciai kapcsolatok fenntartása és a nemzetközi fórumokon kormányunk iránt tanúsított állásfoglalása között fennáll. Igyekezzen elérni, hogy fogadó országa említett politikai vonala módosuljon..." A követség általános tevékenységére vonatkozóan az alábbi feladatot jelölték meg: „most amikor a nemzetközi erők polarizálódtak, különösen nagy jelentősége van, hogy Ügyvivő elvtárs és a követség minden beosztottja kapcsolatai körének kiszélesítésére törekedjen. Ki kell törnünk az eddigi korlátok közül, amely abban nyilvánult meg, hogy kapcsolataink szinte kizárólag a barátaink, illetve baloldali beállítottságú elemek soraiból kerültek ki. A jövőben számítunk arra, hogy az adott nemzetközi helyzetet kihasználva az üzleti érdekeltséggel bíró jobboldali képviselők, gazdasági szakemberek, valamint diplomáciai vonalon a kapitalista országok diplomatái felé is erősebb kapcsolatot fognak kiépíteni. Ehhez nagyobb önképzés, nagyobb öntudat és lelkesedés kell".21 A magyar elképzelések ellenére a két ország közötti hivatalos viszony 1960 és 1961 folyamán alig változott. Franciaország továbbra is minden nemzetközi fórumon Magyarországgal szemben foglalt állást. A párizsi magyar követséget a hivatalos szervek továbbra is hideg udvariassággal, illetve gyakran udvariatlanul kezelték. Ugyanakkor Jean-Paul Boncour követ különböző alkalmakkor az 1956- os forradalmat dicsőítő kijelentéseket tett, ami nem igazán növelte a népszerűségét a magyar kormány- és pártkörök szemében, és diplomáciai értelemben kifejezetten sértő magatartásnak számított. Tovább mérgesítette a magyar-francia viszonyt, hogy a budapesti vezetés hivatalosan fogadta Ferhat Abbast, az algériai ideiglenes kormány elnökét, amit a francia külügyminisztérium felettébb rossz néven vett, és erről a magyar kormányt Boncour követen keresztül írásban is tájékoztatták. A hidegnek mondható politikai viszony mellett a gazdasági és kulturális kapcsolatok viszonylagos fejlődésen mentek keresztül, ami viszont a szakdiplomácia jelentőségének növekedését mutatta. 1960 nyarán magyar-francia légügyi egyezményt írtak alá, és ugyanezen év szeptemberében megindult a közvetlen Budapest-Pá- rizs járat. Az ünnepélyes megnyitó alkalmával hivatalos személyiségek fogadták a magyar légügyi küldöttséget, és a franciák magyarországi viszontlátogatása igen 116 Külpolitika
