Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
szívélyes légkörben zajlott le. A két ország politikai viszonyának további javulása a magyar külpolitikai elképzeléseknek megfelelően a parlamenti kapcsolatok szintjén folytatódott.22 A legfontosabb francia parlamenti pártok képviselői 1961. március 28. és április 26. között jártak Magyarországon, és ez a látogatás magyar szempontból értékelve pozitív és eredményes volt, ugyanis ez indította el a hivatalos politikai kapcsolatok rendezésének a folyamatát, és hosszabb távon előkészítette a későbbi teljes rendezést. 1963 áprilisában, még a kapcsolatok nagyköveti szintre emelése előtt újabb francia parlamenti küldöttség járt Magyarországon, amelyet Daniel Mayer volt miniszter látogatása követett. A parlamenti látogatást a magyar fél 1963 júliusában viszonozta. Az 1961-es francia parlamenti küldöttség látogatásának köszönhetően 1962 nyarán alakították meg a francia parlamentben a francia-magyar baráti csoportot, amelynek viszonzásaképpen a magyar parlamentben is baráti csoport alakult. Vagyis a parlamenti diplomácia már a hatvanas években is igen fontos szerepet játszott a kétoldalú kapcsolatok kiépítésében.23 1961- ben a kulturális kapcsolatok is kimozdultak a holtpontról, mivel október 25-én Párizsban kulturális csereprogram aláírására került sor. 1945 óta ez volt az első alkalom, hogy a két ország között a kulturális kapcsolatok rendezésével és fejlesztésével kapcsolatban hivatalos megállapodás történt.24 Mindezeket együttvéve is a magyar-francia kapcsolatok végeredményben a magyar belpolitikai élet konszolidációjának függvényében alakultak. Ezt mutatja az a beszélgetés is, amelyet 1962. január 27-én Radványi János, a protokollosztály később emigrált főosztályvezetője és felesége folytatott a Boncour francia követ és felesége által adott vacsorán. A francia követ elmondta, hogy a nyugati diplomaták körében „nagy visszhangot" keltett Kádár János azon megállapítása, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van". Ebből a kijelentésből kiindulva Boncour mint magánember azt javasolta, hogy a magyar kérdés megszüntetése érdekében a budapesti vezetés feltételesen helyezze szabadlábra az 1956-os politikai foglyokat: „mert azzal ő is tisztában van, hogy a magyar kormány nem adhat amerikai kérdésre általános amnesztiát". A követ ugyanakkor hangsúlyozta, hogy mindezt mint magánember mondja, mert a kormánya részéről erre nem volt felhatalmazása.25 1962- ben már a nemzetközi fórumokon is tapasztalható volt a francia magatartás változása. A „magyar kérdés" hivatalos megítélése ugyan nem változott, de a nem nyilvános beszélgetések során magasabb beosztású francia külügyi tisztviselők kijelentették, hogy a „magyar kérdésnek" már nem tulajdonítanak akkora jelentőséget, és általában fejlődőnek ítélték meg a két ország kapcsolatait. Ugyanezen évben a francia külügyminisztérium felgyorsította Jean-Paul Boncour követ visszahívását, és ellensúlyozásképpen gyorsan kiküldte az új követét. Ezzel párhuzamosan javult a párizsi magyar követség és a francia külügyminisztérium kapA magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966 2001. tavasz-nyár 117
