Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966 szakán a francia kormány két delegátusának ellenszavazata Magyarország mandátumának kérdésében. Tovább rontotta a két ország kapcsolatát Halkó Mária, a budapesti Francia Intézet magyar állampolgárságú titkárnőjének letartóztatása. Az üggyel kapcsolatos magyar tájékoztatás megtagadása miatt a budapesti francia követség - külügyminisztériumával egyetértve - ismételten vízumháborúba kezdett. Az eset a francia sajtóban is élénk sajtóvisszhangot kapott, és felmerült a diplomáciai kapcsolatok megszakításának a lehetősége is. A francia külügyminisztériumba behívatták Sulyok Dezsőt, a párizsi kereskedelmi kirendeltség vezetőjét, és közölték vele, ha a Halkó-ügyben nem történik változás, akkor az komoly következménnyel járhat a kereskedelmi forgalom alakulására. De Gaulle tábornok hatalomra jutásával a két ország kapcsolata nem változott, és a párizsi magyar követségnek a francia kül- üggyel fenntartott kapcsolata továbbra is minimális volt, amit a franciák és a magyarok erősen tartózkodó magatartása egyaránt okozott. A francia diplomaták 1958- ban sem vettek részt a magyar követség rendezvényein, ami jól érzékeltette a magyar kormánnyal szembeni merev és elutasító, a protokolláris szabályokat hideg udvariassággal kezelő álláspontot. A politikai kapcsolatok kölcsönös elmérgedé- sét jól mutatja, hogy a magyar kormány még De Gaulle hatalomra kerülése előtt tiltakozó jegyzéket nyújtott át a francia külügynek a magyar emigránsok francia- országi tevékenysége miatt, amit azok egyszerűen válasz nélkül hagytak. Az év folyamán magyar emigránsok a párizsi magyar követség ellen két támadást követtek el, amelyek kivizsgálására a franciák nem mutattak nagy érdeklődést.14 Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a magyarországi francia követség minden alkalmat megragadott a magyar kormánynál történő interveniáláshoz. Franciaország politikája Magyarországgal szemben először gazdasági és kulturális területen vált rugalmasabbá, amit a kereskedelmi egyezmény megkötése jelzett.15 Ennek ellenére a magyar követség és a francia külügyi tisztviselők között a kapcsolat továbbra is hűvös, de egyben kimérten udvarias maradt.16 A budapesti külpolitikai vezetés azonban már 1958 első felében célul tűzte a nyugati országokkal és azokon belül Franciaországgal történő kapcsolatrendezést, és ehhez a párizsi magyar ügyvivő véleményét is kikérték,17 aki a magyar-francia viszony normalizálásának vizsgálatánál hangsúlyozta, hogy francia részről a Magyarországról eddig kiinduló pozitív kezdeményezésekre semmilyen formában nem reagáltak.18 Ennek ellenére a magyar külügyminisztérium 1958 második felében megfogalmazta azokat az irányelveket, amelyeket a magyar-francia kapcsolatok rendezése során és a kapcsolatok további fejlesztése során fontosnak tartott. A magyar külpolitika egyik célkitűzésévé tették a kapcsolatok normalizálását a NATO-tagállam- okkal, és ezzel együtt olyan területek és kérdések megvizsgálását, amelyeken ke2001. tavasz-nyár 115
