Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966 is tiltakozását fejezte ki a Mindszenty-üggyel kapcsolatban, majd a magyarországi események hatására júniusban Károlyi Mihály lemondott, és helyét Szántó Zoltán követ váltotta fel.7 Az ötvenes évek a nemzetközi politika és a magyar-francia kapcsolatok területén egyaránt a diplomáciai kapcsolatok elhidegülését, a hidegháború elmérgesedését eredményezték. Ebben a helyzetben Franciaország az Egyesült Államok, Magyarország a Szovjetunió függvényévé vált. Ez az évtized a diplomaták kölcsönös kiutasítását és mozgásuk korlátozását, vízumháborút, egymás állampolgárainak zaklatását, a franciaországi magyar emigráció nyílt támogatását és sajtó- propaganda-háborút hozott a magyar-francia kapcsolatok történetébe. A helyzet 1955-1956 folyamán, a nemzetközi kapcsolatok átmeneti enyhülésének köszönhetően pozitív irányban változott, ami elsősorban a magyar kezdeményezések eredménye volt, ugyanis a magyar kormány elengedte a budapesti Francia Intézet kémkedéssel vádolt tisztviselőjét, kiutazási engedélyeket adtak a kettős állampolgárok részére, magyar zenei együttesek (Állami Népi Együttes) és művészek, illetve szakemberek utaztak ki Franciaországba, miközben egy francia filmdelegáció érkezett Magyarországra. Tehát a kapcsolatok enyhülése elsősorban a kulturális együttműködés területén indult meg, amit követett a kölcsönös sajtópropaganda hangvételének a finomodása különösen a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi találkozása után.8 A magyar-francia viszony 1956 és 1964 között A magyar forradalom leverése után Budapesttel szemben a hivatalos francia körök megkülönböztetetten ellenséges magatartást tanúsítottak, és ez a többi szocialista ország helyzetéhez képest is megnehezítette a magyar diplomácia feladatát. Az ellenséges hozzáállás a francia külügyminisztérium, valamint a hivatalos szerveknek a párizsi magyar követség felé tanúsított hidegen udvarias, gyakran barátságtalan viselkedésében, és ezzel párhuzamosan a nemzetközi szervezetekben a Magyarországgal szembeni állásfoglalásokban nyilvánult meg. Ilyen volt a magyar kérdés támogatása az ENSZ-ben, és a nemzetközi szervezetekben a magyar delegációk akkreditálásának az elutasítása. A francia sajtó is éles hangnemet ütött meg, és a nemzetgyűlés keretében megalakították a Szabad Magyarország Barátai nevű parlamenti csoportot, ugyanakkor a hivatalos szervek jóváhagyásával befolyásos párizsi politikai körök segítséget nyújtottak a franciaországi magyar disszi- denseknek. A budapesti francia követség (Jean-Paul Boncour követ vezetésével) és a Francia Intézet magyarországi tevékenysége az új magyar kormány felé szintén ellenséges volt.9 2001. tavasz-nyár 113
