Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Schreiber, Thomas: A francia külpolitika és Kelet-Európa
A francia külpolitika és Kelet-Európa szag nyugati határaival. A döntések szerint ennek a határnak a végleges megállapításáig a lengyel államnak kellett igazgatni azokat a régi német területeket, amelyek egy, a Balti-tengertől meghúzott vonaltól keletre és Swinemündétől nyugatra helyezkednek el, az Odera partján a nyugati Neisséig, majd ez utóbbit követve egészen a csehszlovák határig.19 A potsdami konferencián részt vett három hatalom nagyköveteihez 1945. augusztus 7-én intézett levélében a francia kormány nem emelt semmilyen elvi kifogást az ideiglenes lengyel igazgatás ellen, ami később véglegessé vált. Akárcsak Csehszlovákia esetében, a kétoldalú francia-lengyel kapcsolatok - a diplomácia nyelvén kifejezve - mindkét kormány kölcsönös megelégedésére fejlődtek. A lengyel nagykövet, Skrzeszewski hivatalának elfoglalásakor a Gazeta Polska című lapnak adott nyilatkozatában aláhúzta, hogy a „jelenlegi helyzet minden eddiginél kedvezőbb feltételeket kínál az országaink közti széles körű, gyümölcsöző és baráti kapcsolatok megújítására".20 Ami a varsói francia nagykövetet, Roger Garreau-t illeti, ugyanennek a napilapnak a kérdésére válaszolva rosszallását fejezte ki bizonyos információk miatt, amelyek szerinte „nyilvánvalóan pontatlanok és részrehajlóak, s amelyek bizonyosan nem fognak hozzájárulni Európa békéjének helyreállításához és a népek közti barátság fejlesztéséhez". A nagykövet szavai nyilvánvalóan a L'Aurore kiküldött tudósítójára utaltak; Dominique Pado ugyanis azt állította, hogy a kormányt alkotó mind a négy párt kommunista, és riportjaiban a Lengyelországban uralkodó terrorral is foglalkozott. Franciaország nagykövete szerint viszont „ez az újságíró nem ismeri a lengyel valóság alapvető tényeit". A későbbi eseményeket felidézve úgy tűnik, hogy az országban sokfelé megfordult újságíró jobban megértette a helyzetet, mint a Köztársaság tiszteletre méltó képviselője, aki kényelmesen berendezett irodájából mindenáron meg akarja őrizni a jó kapcsolatokat a vendéglátó ország kormányával. Ilyen esetre később is lesz példa a hidegháború folyamán, és nem csak Lengyelországban... 1946 folyamán a francia és a lengyel politikusok egyaránt örömüknek adtak hangot Párizs és Varsó „jó viszonyáról" szólva. Január 11-én Lattre de Tassigny tábornokot kitüntették a legmagasabb lengyel katonai kitüntetéssel, a Virtuti Militari renddel.21 A legfontosabb varsói vezetők több alkalommal is szóltak a Franciaországgal való kapcsolatok fejlesztésének fontosságáról, hangsúlyozták, hogy egy nemzedék alatt kétszer is a német militarizmus áldozata lett a két ország, és az együtt átélt világháborúk tapasztalata alapján nyilvánvaló, hogy a Lengyelország biztonságát fenyegető veszélyek egyben Franciaország békéjét is fenyegetik. Azt ismételgették, hogy a világ békéjének frontja a Rajnánál és az Oderánál húzódik.22 2001. tavasz-nyár 105