Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Schreiber, Thomas: A francia külpolitika és Kelet-Európa
Thomas Schreiber A második világháború végén Franciaországnak és Lengyelországnak egyaránt nagy nehézségekkel kellett szembenéznie gazdasági téren. Mindkét háború sújtotta országban hiány volt olyan termékekből, amelyeket a másik biztosítani tudott. így Franciaországnak szüksége volt szénre, és ezt az igényt francia késztermékekért cserébe a lengyel szállításokból biztosíthatta. Ennek a kölcsönös segítségnek az első kifejeződéseként 1946. május 8-án szerződést kötöttek 200 ezer tonna szén azonnali szállításáról, amelyet később még számos más küldemény követett. De hamar kiderült, hogy ezeknek a rendelkezéseknek a megvalósítása függ a francia vagyon államosításából eredő lengyel adósságok súlyos problémájának megoldásától. Jugoszlávia A francia-jugoszláv kapcsolatokat, pontosabban Franciaország és Szerbia viszonyát mindig is jellemezte, hogy nem voltak ellentétes nemzeti érdekeik: gondolhatunk itt az első világháború óta természetes fegyverbarátságra. A Francia Köztársaság ideiglenes kormánya és a Jugoszlávia Felszabadításának Nemzeti Bizottsága közti közvetlen kapcsolatfelvételre 1945. március 13-án került sor, amikor a Peyronnet tábornok által vezetett katonai küldöttség Belgrádba érkezett. Május 19-én helyreállították a diplomáciai kapcsolatokat. A jugoszláv vezetők számos nyilatkozatukban a Kisantant országaival való baráti viszony megerősítése mellett szálltak síkra, de más országokkal, így Francia- országgal is a kapcsolatok megerősítésére törekedtek. Azonban míg a francia-csehszlovák és a francia-lengyel kapcsolatok egy ideig még harmonikusan fejlődtek, addig a francia-jugoszláv viszonyban 1946 tavaszától már megjelentek az elhidegülés jelei. 1946. április 2-án a jugoszláv nemzetgyűlés előtt felszólalva Tito marsall kijelentette, hogy noha kormánya „a legszélesebb és legbarátibb" politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat kívánja ápolni a francia néppel, a francia kormány, valamint képviselői egyes nemzetközi szervezetekben „nem tanúsítanak megértést Jugoszlávia iránt". Mindemellett, ellentétben Nagy-Britanniával és az Amerikai Egyesült Államokkal, amely országok Belgráddal való kapcsolatait számos incidens nehezítette, sőt bizonyos időszakokban súlyos feszültségek is keletkeztek, a francia-jugoszláv viszonyt nem terhelték különösebb problémák. így 1946 júniusában megkötötték a kereskedelmi és fizetési megállapodásokat, és elvi egyezség született azoknak a francia tulajdonosoknak a kártalanításáról is, akiknek a javait Jugoszláviában államosították. Úgy tűnt, hogy a két ország közti fő ellentétet ebben az időben a trieszti kérdés eltérő megközelítése okozta. Ebben az ügyben egyfelől a jugoszlávok, másfelől az 106 Külpolitika
