Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Schreiber, Thomas: A francia külpolitika és Kelet-Európa
A francia külpolitika és Kelet-Európa széles körű program megvalósítását és a prágai Ernest-Denis Intézet újra megnyitását irányozta elő. Ezt követően még egy évig kedvező légkörben fejlődtek a kétoldalú kapcsolatok, és sor került számos jelentős látogatásra is: 1946. július 19-én Klement Gottwald, a Csehszlovák Kommunista Párt elnöke azt javasolta, hogy a két ország kössön barátsági és szövetségi szerződést a francia-szovjet, illetve a csehszlovák-szovjet szerződés mintájára... Lengyelország A két lengyel kormány léte14 a háború végétől kezdve nehezítette a Franciaország és Lengyelország közti kapcsolatok „normalizálását". 1945. január 3-án az AFP kiadott egy Quai d'Orsay által sugalmazott (sic!) szöveget, amely leszögezte: „a Lublini Bizottság döntése, hogy a Lengyel Köztársaság ideiglenes kormányává alakul, nem okozott Párizsban meglepetést. Az esemény megítélésünk szerint az ország belügyének tekinthető, amelybe Franciaországnak nem kell beleártania magát. Nem szükséges, hogy a bizottság döntése a legkisebb mértékben is módosítsa Franciaország viszonyát a londoni (lengyel) kormányhoz vagy a bizottsághoz. A francia kormánynak az okoz nehézséget, hogy kevés információ áll rendelkezésére a lengyel politikai valóságról, vagyis nem ismeri elég pontosan a Lublini Bizottság helyzetét a felszabadított területeken. A Lengyelország irányában folytatott francia politika tehát lényegileg abban áll, hogy igyekszik jobban megismerni a dolgok jelenlegi állását, anélkül, hogy állást foglalna." Ebből következett Christian Fouchet francia küldött kinevezése Lublinba - akit néhány nappal megérkezése után „meglepett a bizottság üléseire jellemző demokratikus és hazafias légkör".15 1945. január 25-én egy sajtóértekezleten De Gaulle tábornok a következőképpen vetette fel a lengyel kérdést: „Lengyelország határai nincsenek még meghatározva. Tárgyalunk azokról, mint ahogyan tárgyalunk más európai országok határairól is, de még egyik sincs jobban meghatározva, mint például Románia vagy Franciaország határai. Elhatároztuk, hogy képviseltetjük magunkat Lublinban, és fordítva, Lublin is képviselteti magát nálunk.16 De Franciaország azt várja, hogy maga Lengyelország is nyilvánítsa ki akaratát. Vajon a lengyel népnek volt már alkalma, hogy kifejezze véleményét és szándékát? Nem hiszem." Ugyanakkor, amikor Franciaországban a francia-lengyel szimpátia számos megnyilvánulásának lehettünk tanúi,17 a De Gaulle tábornok nélkül összeülő jaltai konferencia gyakorlatilag eldöntötte Lengyelország sorsát. Az, hogy a teljes lengyel területet a Vörös Hadsereg szabadította fel, új helyzetet teremtett az országban. Ebben a szovjetek, az amerikaiak és a britek egyaránt 2001. tavasz-nyár 103
