Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bajtay Péter: Az Európai Unió a nemzetközi rendben
Bajtay Péter OECD-nél), továbbá Athénban és Ankarában úgynevezett tájékoztatási irodák képviselték a Bizottság érdekeit.62 Ezen utóbbiak diplomáciai rangja alacsonyabb volt mind a nagykövetségi szinttel megegyező delegációkénál mind pedig az úgynevezett képviseletekénél. Annak ellenére is csak ilyen alacsony rangon képviseltette magát a Bizottság ezekben a relációkban, hogy mindkét államhoz évek óta társulási megállapodás kötötte, sőt Görögország csatlakozása küszöbön állt (1981).63 Alig tíz évvel később, amikor az Európai Közösségek felvette a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal, akkor a legmagasabb, nagyköveti szintű delegáció magyarországi megnyitásában állapodott meg a két fél, annak ellenére, hogy az EK és Magyarország viszonyait 1990 novemberében, a delegáció megnyitásakor, még csupán egy gazdasági és kereskedelmi együttműködési megállapodás szabályozta (1988). Külképviseleteinek nagy számát tekintve, a Bizottság a nemzetközi közösség egyik legnagyobb „küldő" szereplője; az Európai Unió tagállamai közül csupán az úgynevezett „nagyok" (Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyol- ország) rendelkeznek bővebb külképviseleti hálózattal. Ilyen terjedelmes fizikai jelenléte a nemzetközi rendben, illetve a fogadó államok és nemzetközi szervezetek által per- cipiált felfogás alapján is, arra a következtetésre ragadtathat bennünket, hogy informálisan az Európai Bizottság is nemzetközi jogalanyként jelenik meg a nemzetközi kapcsolatok színpadán, szinte „függetlenedve" az Európai Közösség tágabb intézményi képződményétől. 3.3. A Bizottság külképviseleti formái A Bizottság diplomáciai képviseleti formáinak sokszínűsége egy rövid, alig négy évtizedes dinamikus fejlődés eredménye. Egy olyan fejlődésé, amely teljes mértékben nélkülözte azon évszázados hagyományokat, amelyek a nemzetközi rend „klasszikus" szereplőinek, a (tag)államoknak külkapcsolati érdekképviseletét, azok fejlődését segítették. Ebből következően is, a közösség, pontosabban a Bizottság, külszolgálati hálója szinte „véletlenszerűen és egyfajta irányító rend hiányában"64 épült ki. E külképviseleti rendszer kialakulásán egyrészt a vámunió létrejötte (1968), másrészt pedig a yaoundeé-i egyezmény (1963) életbe lépése lendített sokat. Míg a közösségi érdekeket a fejlett országokban és a nemzetközi szervezeteknél nagykövetségi szintű, rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti rangban lévő delegációvezetők által irányított delegációk képviselték, személyzetük az I-es Főigazgatóság alá tartozott, addig azonban az AKCS országokban65, a kezdetekkor, formálisan nem diplomáciai missziók működtek és személyzetük sem feltétlenül a Bizottság állományából került ki. Eme irodák működésének pénzügyi alapjait a szerződés által életre hívott Európai Fejlesztési Alapból teremtették meg, a VIII-as Főigazgatóságnak tartoztak jelentési kötelezettséggel, s 96 Külpolitika
