Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bajtay Péter: Az Európai Unió a nemzetközi rendben
Az Európai Unió a nemzetközi rendben gazdasági stabilitás övezetének lényeges kiterjesztésével potenciálisan megnő a befolyása a XXI. századi európai rend és ezen túl a nemzetközi rend kialakításában. 3. A fenti két mozzanat által is meghatározva, mondhatjuk úgy is hogy „kikövetelve", az európai integrációs folyamat a harmadik évezred küszöbén új fejlődési szakaszba lépett. Intézményeinek megreformálása, a legfontosabb politikaterületek átalakítása és további módosítása kényszerűen és szükségszerűen kell, hogy felkészítse az uniót arra, hogy globális szereplőként teljes súlyának megfelelően hatékonyan vállaljon felelősséget a világ dolgaiért az elkövetkezendő évtizedekben. Európa mozgásban van, s a világ az integrációs folyamat újabb lendületének szemtanúja lehet. De vajon e dinamika képessé teheti-e az Európai Uniót arra, hogy a kihívásoknak és a nagyrészt saját maga állította elvárásoknak hűen megfeleljen a XXI. században? Vajon a belső integrációs folyamatok külső hatásai révén az unió valóban a következő évezred első századának központi erőterévé válhat-e a gazdaság és a politika területén - azaz a „belső dimenzió" alakításának van-e, lehet-e üzenetértéke a holnap világában úgy, hogy a nemzetközi rendben az uniót jól körülhatárolt normákkal és víziókkal azonosíthassa a külvilág? S ezzel szoros összefüggésben, van-e az uniónak határozott elképzelése a következő század nemzetközi rendjéről, s abban kialakítandó szerepéről? Azaz reagál avagy cselekszik? Az elmúlt több mint negyven év integrációs folyamata létrehozott egy jogi, gazdasági és jelentős részben politikai közösséget. A kérdés most az, hogy e közösség sikerei által indukált hajtóerőt felhasználva, az integrációs logika dinamizmusának megfelelően, milyen módon és milyen eszközök fel- használásával válhat az Európai Unió egy a saját maga és a nemzetközi partnerei által is világszerte respektált „külpolitikai akaratközösséggé"?3 E kérdésekre adott válasz elsősorban attól függ, hogy az Európai Unió a növekvő globális felelősségébe és szerepébe, azaz a XXI. század központi erőterébe, önkéntelenül és kényszeredetten csupán „belecsúszik"-e, s döntéseiben csupán inspirálni hagyja-e magát a külvilág hatásai által, avagy feladatainak és cselekvési készségének pontos definiálásával, globális jelenlétét tudatosan vállalja, az erőtér kialakítását önmaga formálja. Ha így lesz, akkor az Európai Unió cselekvőképessége - Jacques Sanier egykoron volt bizottsági elnök szavaival élve - „az európai identitás tesztjévé" válik.4 Jelenleg az Európai Unió még nem kész a válaszadással. Még nem kristályosodott ki az, hogy az EU továbbra is csupán egy „polgári" hatalom kíván e maradni, „a lehetőségek hatalma", vagy pedig a lehetőségekkel élni képes és akaró politikai hatalom, amely az új nemzetközi rend alanya és nem tárgya. A válaszadás a pontos célkitűzések megfogalmazását és azok megvalósítását lehetővé tevő hatékony eszközrendszert igényel. A közösségi és közös politikák megvalósítására létrehozott intézményi eszközök, amelyek felhasználásával az unió külkapcsolati és világpolitikai érdekei reálisan definiálhatóak, léteznek és potenciáljuk a továbbfejlesztésre adott. De csakis akkor, ha az „akaratközösség" kialakulása révén az Európai Unió önmagát nem csupán világke2000. tavasz-nyár 81
