Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bajtay Péter: Az Európai Unió a nemzetközi rendben
Bajtay Péter reskedelmi profillal rendelkező globális szereplőként határozza meg, hanem ambiciózus - és nem kétértelmű - világpolitikai szereplőként is, s ezt oly módon teszi, hogy partnerei a nemzetközi rendben ezt „el is hiszik" neki. A továbbiakban a tanulmány három (elméleti és részben gyakorlati) nézőpontból kívánja megvizsgálni az uniónak az új nemzetközi rendben betöltött, betöltendő helyét: 1. abból a szempontból, hogy az Európai Unió milyen típusú szereplője e nemzetközi rendnek, milyen azonosságok és eltérések állapíthatók meg a nemzetközi rend más szereplőinek vonatkozásában; 2. jogi státusa alapján vizsgálja, hogy milyen mozgástérrel és kompetenciákkal rendelkezik a nemzetközi kapcsolatok területén; 3. elemezni kívánja, hogy a diplomáciai képviseleti jog gyakorlása révén miképpen jetiik meg a nemzetközi porondon, s hogyan vesz részt a nemzetközi rend szereplői- nelglobális interakciójában. iiiaf 1. fez EU a nemzetközi rendszerben: fogalmi meghatározások l| Az integráció célja a haladás. Azt, hogy vajon Európának az alapító atyák által az ötvenes években útjára bocsátott integrálódási folyamatában Monnet-t, Schumant, De Gasperit, Adenauert, Spaakot és másokat e vezérelv is motiválhatta-e, azt csak sejthetjük. Minden esetre, az elmúlt több mint negyven esztendő arról is bizonyságot ad, hogy az európai integráció folyamata dinamikus természetű, s annak egyik legfőbb jellemzője az evolutív jelleg. Az integráció fejlődéstörténetében elért állomások nem végállapotot jeleznek, hanem adott integrációs lépcsőfokokat, egy folyamat állomásait, pontosabban az integrációs folyamat adott fázisának legfőbb hordozóit, kifejezőit. így, tárgyunk, az Európai Unió, az integráció eme meghatározó törvényszerűsége alapján tehát nem tekinthető az alapító szerződések végtermékének csupán e fejlődéstörténet egyik termékének. Az integrációs vívmányok, így maga az Európai Unió is, egy fokozatos, az integrációs állomások láncolatában egymásra épülő fejlődés eredményeként valósulnak meg. Nem feltétlenül automatizmusok révén, az elméleti iskolák által oly kedvelt „point of no return", a „sui generis" vagy „spill-over" hatások által5, hanem inkább az elért magasabb (mélyebb) integrációs lépcsőfok indukálta hajtóerőt felhasználva, a tagállamok közös akaratából táplálkozva. Az alapító atyák azzal a - folyamatos megújítást, karbantartást igénylő - alapkoncepcióval indították útjára Európa kezdetben csupán nyugati hemiszférájának integrálódását, hogy annak a belső béke és a jólét biztosítása mellett a külső biztonságot és stabilitást is szolgálnia kell.6 Az európai integráció belső és külső dimenzióinak egymásra hatását, egymást kiegészítő és feltételező jellegét a folyamatos haladás vagy a haladás folyamata lényegi és elválaszthatatlan elemének fogták fel ők akkor, és fogják fel követőik ma. 82 Külpolitika
