Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kiss J. László: A nemzetállamtól az integrált nemzetállamig-az integráció és a nemzeti érdekek viszonya
A nemzetállamtól az integrált nemzetállamig ai (területi) államhoz kapcsolódik. Az integráció folyamatában sokkal inkább a posztklasszikus „integrált nemzetállam" megosztott és interdependens szuverenitás fogalmával állunk szembe. Ebben az értelmezési keretben az államközi kapcsolatok funkcionális kapcsolatokká, a formális kormányközi kapcsolatok a nem-kormányzati, illetve a kormányzati elitek informális („transzgovemmentális") kapcsolataivá válnak, a hatalom és a terület szétválik, s ezzel a területi expanzión alapuló hatalmi állam elveszti érvényességét.4 A nemzeti érdek tehát ebben a vonatkozásban nem valami viszonylagos állandósággal rendelkező „államraison"-t, hanem a különböző funkcionális részpolitika-területeken érvényesítendő részérdekeket és ennek megfelelően az egyes kérdésterületeken fennmaradó funkcionális szuverenitást, azaz a nemzeti döntési autonómia különböző mértékét, adott esetben azok megszűnését és korlátozódását, végső soron a részpolitika-területek adott tagállamra jellemző aggregét viszonyát jelenti. A csatlakozni kívánó országok szempontjából a részpolitika-területek nem csupán a Bizottsággal folyó tárgyalások tematikáját, hanem az integráció belpolitikai „lefordításának" területeit és az így kialakuló szakmai és társadalmi vita keretét jelenti. Ennek hiányában nem lehetséges a nemzeti érdekeket szem előtt tartó integrációs politika kialakítása és társadalmi elfogadtatására. A közösségi politikákhoz és jogrendhez való alkalmazkodási folyamatban a nemzeti döntési autonómia különböző részpolitika-területeken végbemenő korlátozódása nem jelenti a „nemzeti érdekektől" való végleges megválását, hanem sokkal inkább azt, hogy a tagországok szuverenitásuk egy részét ugyan közösségi keretekbe helyezik, azonban azokkal egy „pooíban" közösen gazdálkodnak. Ebből következik, hogy a politika „változó geometriája" szerint az egyes részpolitika-területeken a tagországok között különböző érdekkoalíciók jöhetnek létre, melyek adott esetben a közösségi politikákon belül keresztezhetik a „nagy" és kis" tagállamok közötti törésvonalakat. A különböző kérdésterületeken létrejött különböző érdekkoalíciók az integráción belüli együttműködés szabályává váltak. A szuverenitás a tagállamok érdekérvényesítésére illetve annak a képességére vonatkozik, hogy az integráció belül nemzeti érdekeik alapján befolyásolni tudják a döntéshozatalt, míg az integráción kívül maradó országok számára nem marad más, mint az egyirányú alkalmazkodás kényszere vagy a marginalizálódás. A részpolitika területeken kívül a magyar integrációs politika szempontjából nem lehet figyelmen kívül hagyni a nemzet, az állam és. az állampolgárság között történelmileg kialakult inkongruenciából származó következményeket, jelesül a magyar külpolitikának a mindenkori kormányoktól független strukturális meghatározottságát. Ez annyit jelent, hogy a magyar külpolitika előre adott célstruktúrájában egyidejűleg kell összeegyeztetni az integráció és a nemzetpolitika érdekeinek kettősségét. Valójában annak a kérdésnek az eurokonform kezeléséről van szó, hogy az unióba nem csupán a 2000. tavasz-nyár 59
