Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kiss J. László: A nemzetállamtól az integrált nemzetállamig-az integráció és a nemzeti érdekek viszonya
Kiss ]. László magyar állam és kormány, hanem a magyar társadalom, s ami ennél több: a magyar nemzet egészének - ha nem is egyidejűleg - integrálódnia kell. Nem kérdéses, hogy a közösségi jogrend átvételével összefüggő funkcionális részpolitikák egyes érdekei mellett Magyarország szempontjából létezik a magyar nemzet egészének az érdeke is, amely az EU kibővítésének támogatását jelentő hosszú távú aktív szomszéd- és regionális politika és a magyar kisebbségekkel való kapcsolattartás követelményeire vonatkozik. Ebből követezik, hogy a kisebbségi kérdés megoldása végső soron csak akkor nyerhet elfogadható formát, ha Magyarország szomszédai is az unió tagállamaivá válnak: az EU-ban ugyanis minden tagállam és nemzet „kisebbségnek" tekinthető. Ezen felül Magyarország akkor válhat „nyugati peremországból" igazi „nyugati állammá", ha a magyar kisebbségekkel rendelkező szomszédai, illetve azok nagy része Magyarországgal együtt az EU intézményi tagságának részese lehet. Nemzeti érdek az integráció útján Európa több és egyidejűleg kevesebb mint az Európai Unió. Földrajzilag Európa nagyobb és kulturális, politikai formájában diffúzabb, ugyanakkor jogi, intézményi felépítését, cselekvőképességét és a közös célokat tekintve elmarad az Európai Unió fejlettségi szintjétől. Sok európai ország számára az EU már ma Európát helyettesíti. Európához viszonyítva az uniónak sokkal rövidebb a története, A hatok eredeti gazdasági közössége az ezredfordulóra szinte a felismerhetetlenségig megváltozott. A Ka- roling kis-Európa hazáinak keynesiánus-korporativista modellje a hetvenes évek válságaiban csődöt mondott, és átadta helyét a tizenötök nyolcvanas évek reformra szoruló jóléti államainak liberális és globálisan nyitott, piaci elképzelésének. Tizenegy tagállam a közös valuta, az „Euroland" kialakítására vállalkozott. Ha a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a bel- és igazságügyi politika még nem is annyira fejlett, mint az egységes belpiac, mégis annak fejlődése növekvő mértékben formálja azoknak a polgároknak az Európa-felfogását, akik „Schengenland" előnyeit élvezik. Ez az Európa-érzés azonban az uralkodó nemzeti identitásokhoz messze nem mérhető. Egy uniós felmérés szerint a polgárok tudatában az európai azonosság vállalása (1995:16 százalék) messze elmarad a nemzeti (61 százalék) és a regionális identitás vállalása (22 százalék) mögött.5 A polgárok érdekei csak közvetetten érvényesülnek az európai szinten. A sokat emlegetett „demokratikus deficiten" kívül hiányzik az európai civiltársadalom is, amely a polgárok és az „európai állam" között közvetítene. A tagállamoknak különböző Európa-politikai orientáció vannak, amelyek időben és térben többszörösen differenciált integrációhoz vezettek. Nem kétséges, hogy a keleti kibővüléssel a kibővült EU identitása előző állapotaitól még inkább különbözni fog. A nyugat-európai integráció története azt bizonyítja, hogy az integráció és a nemzetállam egymásnak nem ellentétei, hanem inkább ugyanannak a politikai és történelmi 60 Külpolitika
