Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - AZ ATLANTI SZÖVETSÉGBEN - Márkusz László: Milosevics és a Nyugat Az 1996-98-as boszniai események hatása a Jugoszlávia bombázásáról hozott döntésre
Milosevics és a Nyugat Egyesült Államok megelégedett egy államtitkári szintű rosszallással, ami ráadásul nélkülözte bármilyen szankció kilátásba helyezését.10 Ahogy egy brit elemző fogalmazott: „Az elmúlt három évben (Milosevics) kialakította nemzetközi imázsát mint államférfi és béketeremtő. Bármit is gondolnak róla a nyugati vezetők, ő a daytoni békeszerződés pillére, kulcsfontosságú garanciákat nyújtó politikus". Mivel bukásával mindenki sokat veszítene, ezért a nemzetközi reakciók kizárólag arra irányultak, hogy figyelmeztessék a belgrádi rezsimet a brutális rendőri reakciók folytatásának nemkívánatosságára.11 Egyben viszont menekülési utat is biztosítottak a szerb elnöknek az EBESZ-en keresztül, tényfeltáró bizottság küldését javasolva, amit Milosevics azonnal el is fogadott. Nemcsak sikerült a krízisből végül sikerrel kigázolnia, hanem az Európai Unió néhány hónappal később újabb gesztust gyakorolt Belgrád felé kereskedelmi kedvezmények megadásával, amit a jugoszláv politika kellőképpen ki is használt propagandacélokra.12 Az első feszültségek Dayton második évében Az 1997-es év jelentős változást hozott Milosevics és a nemzetközi közösség kapcsolatában, aminek első jelei a jugoszláv-boszniai szerb kapcsolatok alakulása kapcsán bukkantak fel. A szarajevói vezetés és a nyugati diplomácia számára egyaránt váratlanul 1997 februárjában aláírásra került a Republika Srpska és a Jugoszláv Föderatív Köztársaság közötti Speciális Párhuzamos Kapcsolatokról szóló Megállapodás, amely széles körű együttműködést körvonalaz ipari termelési, kereskedelmi, energetikai, infrastrukturális, kommunikációs és pénzügyi területeken egy közös piac létrehozásának konkrét céljával. Az aláírt megállapodás preambuluma a daytoni békeszerződés alapelveiben keres legitimitást („A Bosznia-Hercegovinai Békéről szóló Párizsi/Daytoni Megállapodás alapelveitől vezérelve"), ami valóban konkrétan szól az entitások jogáról speciális párhuzamos kapcsolatok kialakítására a szomszédos országokkal. A Belgrád és Pale között aláírt ambiciózus szerződés viszont olyan területeket is érintett (állampolgárság, pénzügyi politika, külpolitikai harmonizáció), amelyek a Daytonban létrehozott Bosznia-Hercegovina állam központi kormányzatának kizárólagos hatáskörébe tartoztak.13 A dokumentum ezért kritikát váltott ki a szarajevói vezetés és a nemzetközi közösség - elsősorban Carl Bildt főmegbízott - részéről, bár ez utóbbi irányából csak alig valamivel többet mint a belgrádi ellenzéki tüntetés elleni rendőri fellépések.14 A szerződés igazából soha nem is lépett hatályba, mivel azt a Bosznia-Hercegovina Parlament soha nem ratifikálta, márpedig ezt a daytoni békeszerződés által kreált alkotmány és maga a szerződés is előírja, mindazonáltal végrehajtása megkezdődött. A boszniai szerb területek és a jelenlegi területek között természetesen már a háború előtt is szoros gazdasági szálak szövődtek, hiszen ugyanahhoz az országhoz tartoztak. Az 1992 és 1995 közötti háborús időszakban annyi változás történt, hogy a szerbek által kontrollált területek fokozatosan minden irányban felszámolták korábbi kapcsola2000. tavasz-nyár 41
