Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - KÍNA A VILÁGPOLITIKÁBAN - Jordán Gyula - Tálas Barna: A "Kína-fenyegetés"
A „Kína-fenyegetés Azaz-, az ország gazdasági megerősödése, magasabb szintjének elérése után kerüljön-e sor nagyobb hangsúllyal a hadsereg korszerűsítésére, vagy e helyett inkább az egyidejűség, a párhuzamosság valósuljon meg, a gazdasági lehetőségek figyelembevételével. A gyakorlatban természetesen ez az alternatíva nem merült fel ilyen sarkítottan, de valójában mindvégig a két szélsőség közötti ingadozás volt a jellemző, és ebből a szempontból is érdekes lehet a honvédelmi kiadások gyors ütemű emelkedésének vizsgálata. A hivatalos költségvetésben közölt védelmi kiadásokkal kapcsolatban mindig emlékeztetni kell arra, hogy ezek csupán töredékét jelentik a haderőre fordított tényleges összegnek, amelyet általában ennek 3-4-szeresére becsülnek. A hivatalos kínai indoklás éveken keresztül azzal érvelt, hogy az évi növekedés egészét vagy jelentős részét „felemésztette" az infláció. Kínában azonban évek óta gyakorlatilag nincs infláció, a védelmi kiadások növekedési üteme ennek ellenére az utóbbi években sem csökkent. A pekingi érvelés előszeretettel idéz olyan adatokat is, melyek más országokhoz viszonyítva az ilyen célú kínai kiadások alacsony szintjét jelzik. A kínai vezetés által eddig kiadott mindkét, a védelmi politikáról szóló Fehér könyv (1995 és 1998) közöl ilyen összevetést. Ezek szerint Kína 1994-es védelmi kiadásai mindössze 2,3 százalékát tették ki annak az összegnek, amit az Egyesült Államok költött ilyen célokra, s 1997-ben is csak 3,7 százalékát. Más országokkal összevetve is hasonlóan eltörpülő arányokat mutattak ki: a Kínai Népköztársaság védelmi kiadásai ezekben az években az Egyesült Királyság védelmi kiadásainak 18,3, illetve 27,5, Franciaországénak 18,6, illetve 26,7, Japánénak 13,9, illetve 22,8 százalékát tették ki.20 Hasonló a helyzet, ha az összes költségvetési kiadáshoz viszonyítják a védelem részesedését, vagy ha a GDP százalékában fejezik ki ugyanezt. A régió országai és a világ azonban a növekvő tendenciára figyel, és ezt a fenti adatok sem tudják kozmetikázni. A védelmi kiadások nagysága mellett sokféle információval szolgálhat az ilyen célú költségvetés egy adott ország honvédelmi politikájáról, jövőbeli terveiről is.21 Ennek megfelelően, - a méreteken túl - figyelemmel kell lenni az elosztásra, a növekedés és csökkenés mértékére stb., amelyek mind fontos jelzéseket adnak az ország biztonsági felfogásáról, katonai előkészületeiről, fejlesztési céljairól, egészében tehát lehetővé teszik képességeinek és szándékainak jobb megismerését is. Egy ilyen részletes védelmi költségvetés növeli az átláthatóságot, és jelentős bizalomerősítő eszköz lehet. Kína esetében egészen a legutóbbi időkig semmilyen információ nem állt rendelkezésre a védelemre fordított összeg elosztására vonatkozóan, míg végre 1995-ben először három nagy terület (személyi kiadások, fenntartási tevékenységre, illetve felszerelésre fordított költségek) arányát közölték. A növekvő védelmi kiadások mellett a Kínai Népköztársaság fegyverbeszerzései, hadserege egyes részeinek gyorsított ütemű korszerűsítése keltenek igazán félelmet. Ugyanúgy, ahogy a hadsereg fegyverzetének általános jellemzésénél, itt sem lehet célunk e modern fegyverek típusainak és mennyiségeinek felsorolása. Ezek valamennyi 2000. ősz-tél 191
