Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - KÍNA A VILÁGPOLITIKÁBAN - Jordán Gyula - Tálas Barna: A "Kína-fenyegetés"
A „Kína-fenyegetés adaptációs és innovációs képesség, a viszonylag alacsony sebezhetőség, a politikai célok elérése érdekében az anyagi és emberi erőforrások mozgósításának képessége stb., továbbá bizonyos, nemzetközileg általánosan elfogadott normatívák tudomásulvétele és a hozzájuk való alkalmazkodás egytől egyig mind fontos összetevőjét jelentik a nagyhatalom meghatározásának és ismérvének. A nemzetközi kapcsolatokban a korábbinál is meghatározóbbá vált a gazdasági biztonság egyre általánosabban használt kategóriája. A gazdaság természetesen mindig is fontos szerepet játszott a nemzetközi erőviszonyokban, de komplex és sokdimenziójú jellege és hatása különösen a hidegháború után vált nyilvánvalóvá. Jó példával szolgál erre az ázsiai-csendes-óceáni régió, ahol a gyors gazdasági növekedés alapvetően megváltoztatta a regionális erőviszonyokat, hozzájárulva egyúttal Kína relatív fontosságának és nemzetközi súlyának a megnövekedéséhez. A gazdasági eredetű változások nagymértékben megnövelték a régió sok országának - nem utolsósorban Kínának - politikai befolyását és mozgásterét, valamint katonai képességeit. A globális gazdaság megnövekedett szerepe fokozta az államok egymástól való kölcsönös függőségét, ez egyben a biztonság erősítésének fontos eszköze lehet.1 Számtalan bizonytalan folyamat és tényező közepette bontakozott ki a vita a kilencvenes évek elején és közepén arról, hogy miként és milyen mértékben fenyegeti már ma, vagy fenyegetheti a jövőben Kína a nemzetközi közösséget, és ez utóbbinak mit kellene tennie e „fenyegetés" csökkentése vagy kivédése érdekében. A „Kína-fenyege- téssel" érvelők szerint Kína elsősorban gyorsan növekvő gazdasági és katonai erejével fenyegeti a régiót és perspektívájában az egész nemzetközi rendszert, mindenekelőtt az ott uralkodó kommunista rendszer jellegzetességei miatt és annak következtében, hogy nem vagy csak vonakodva hajlandó alkalmazkodni a nemzetközileg elfogadott normákhoz.2 Rendkívül hosszú ezen fenyegető tényezők és folyamatok listája, ezek értelmezésében nagyon sok a bizonytalanság, ezért nagyok a véleménykülönbségek is. Távolról sem a teljességre törekedve említenénk meg ezek közül néhányat. Elsőként Kína gazdasági és katonai erejére, valamint ennek eddigi és a jövőben is várható gyors növekedésére érdemes utalni, mert ezt az egyértelműnek és nyilvánvalónak tűnő tényt illetően is homlokegyenest ellentétes vélemények fogalmazódnak meg, és az értelmezések igen széles skálán szóródnak (Erről később majd részletesebben is szólunk.). Nagy a bizonytalanság Kína különböző területeken elért képességeit és legalább ekkora a szándékait tekintve. Az ország belső gazdasági, társadalmi és politikai helyzetében a problémák olyan halmazát találjuk - az egyes régiók növekvő fejlettségbeli és az egyes társadalmi rétegek növekvő jövedelmi különbségeitől a veszteséges állami vállalatokon, a foglalkoztatás, a belső migráció gondjain át a korrupcióig, a környezet katasztrofális állapotáig -, hogy ezek valóban nagyon eltérő értékelések és jövőbeni perspektívák megalapozásához nyújtanak alapot. A szárazföldi Kína katonai erejének széles skálán szóródó értékelésén tűi 2000. ősz-tél 171
