Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - KÍNA A VILÁGPOLITIKÁBAN - Jordán Gyula - Tálas Barna: A "Kína-fenyegetés"
A „Kína-fenyegetés" Jordán Gyula-Tálas Barna A z utóbbi két évtized reform- és nyitási politikája olyan mélyreható változásokat eredményezett Kínában, amelyek szinte felmérhetetlen mennyiségű elemzésre, feltételezésre és spekulációra adtak alapot világszerte. E hatalmas ország gyors gazdasági fejlődésének, a nemzetközi életben betöltött szerepe látványos megnövekedésének tényei a kilencvenes évekre váltak nyilvánvalóvá, a különböző országok szakértői ezt követően kezdték vizsgálat alá venni Kína gazdasági, katonai megerősödésének következményeit és azoknak a regionális és a globális erőviszonyokra gyakorolt hatását. A legtöbben abból indultak ki, hogy Kína napjainkra egyre erősebbé váló, feltörekvő regionális hatalommá és potenciális világhatalommá alakult át, amely a jövőben ugyanúgy destabilizáló, több szempontból fenyegető tényezővé válhat, mint annak idején a XIX. század végi és XX. század eleji Németország vagy Japán az első és második világháborúhoz és a csendes-óceáni háborúhoz vezető időszakban, valamint az első világháború nyomán világhatalmi ambíciókkal létrehozott és a második világháborút követően ténylegesen világhatalommá vált egykori Szovjetunió. E példákhoz hasonlóan Kína jelenlegi magatartásában és döntéseiben is nagyon sok az ismeretlen, illetve sokféleképpen magyarázható vagy értelmezhető tényező. A kérdést még bonyolultabbá teszi, hogy a hidegháború utáni időszakban teljesen új világhelyzetben kell szembesülni Kína helye és szerepe problémájával. A Szovjetunió összeomlása utáni új világrendben az Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom, bár a fogalmat tágabban értelmezve korábban is ez volt a helyzet, hiszen egyensúly csak a fegyverek terén állt fenn. Ezzel a korábbi kétpólusú (bipoláris) világrend egypólusúvá (unipolárissá) vált. Ugyanakkor egy idő óta elsősorban épp Kína képviseli azt az álláspontot, hogy a világ ma már többpólusúvá (multipolárissá) vált, amelyben - az Egyesült Államok, az Európai Unió, Japán és Oroszország mellett - természetesen maga kívánja az egyik pólus szerepét betölteni. A globalizáció jelenlegi időszakában a hatalom forrásaira vonatkozó felfogás jelentősen módosult, ezáltal a nagyhatalmi státust meghatározó kritériumok is másképp vetődnek fel. A hagyományos gazdasági és katonai stratégiai hatalmi koncepció helyett egy dinamikus, sokrétű és a hatalom egymástól függő (interdependens) tényezőit hangsúlyozó felfogás került előtérbe. A gazdasági és a katonai erő mellett a tudás, az ismeretek, az 170 Külpolitika
