Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Sárdi Péter: Az Országgyűlés nemzetközi kapcsolatai és az európai integráció
Az Országgyűlés nemzetközi kapcsolatai és az európai integráció unió egyik legfontosabb feladata a bővítés. Ezért minden, az EU normáit vállaló és kellően felkészült, csatlakozni kívánó országnak meg kell adni az integrációban való részvétel lehetőségét. (E megközelítés megegyezik a magyar állásponttal.) A bővítés szempontjából fontos kétoldalú elnöki, alelnöki, bizottsági találkozókon és szimpóziumokon ebben az időszakban a politikai és a szakpolitikai lobbizás és tájékozódás került előtérbe a korábbiakban említett, a Külügyi Hivatal által koordinált területeken és módon. Ebben az időszakban (1998. szeptember-1999. december) az Ország- gyűlés elnöke hét EU-ország parlamenti elnökével folytatott tárgyalásokat, hat integrációs célú alelnöki tárgyalásra került sor, s 20 parlamenti bizottság 26 alkalommal találkozott uniós országokbeli partnerével. Ebben az időszakban a kétoldalú kapcsolatok keretében (Luxemburg kivételével) az összes EU-ország nemzeti parlamentjével kapcsolat- felvételre, összesen 39 látogatásra, illetve fogadásra került sor. A csatlakozási tárgyalások kezdetétől a helsinki csúcstalálkozóig terjedő időszakban tehát az Országgyűlés integrációs vonatkozású nemzetközi kapcsolatrendszerét, struktúráját megújítva lényegében minden, Magyarország integrációja szempontjából lényeges területen sikerült együttműködést kialakítani mind a többoldalú, mind pedig a kétoldalú keretek között. A helsinki csúcstalálkozó utáni szakasz Az 1999. december 10-11-i helsinki csúcstalálkozó új helyzetet teremtett a bővítési folyamatban. Az Európai Tanács Helsinkiben megerősítette az egyéni elbírálás elvét és azt, hogy 2002 végére az unió készen áll a bővítésre, egyszersmind zöld utat adott az úgynevezett második csoport országainak (Szlovákia, Lettország, Litvánia, Románia, Bulgária, Málta - helsinki csoport) a csatlakozási tárgyalások elkezdésére. (Törökország tagjelölti státust kapott). Mint ahogy azt korábban említettük, Magyarországgal csaknem minden (29) fejezetben megnyíltak a tárgyalások. Bár az EU minden nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az új országcsoporttal való tárgyaláskezdés nem jelentheti a luxemburgi csoport országaival folytatott tárgyalások lassulását, az ebbe a körbe tartozó országok legalábbis kétkedéssel fogadták ezeket az állításokat. Figyelembe véve, hogy az unió intézményi reformjával foglalkozó kormányközi konferencia 2000-ben zajlik, s hogy az „első körös" országok most jutottak el a tárgyalások nehezebb, a kényesebb területeket érintő szakaszába, várható, hogy a korábbi dinamizmus mértéke egyébként is csökken. Ehhez járul még néhány tagországban a 2002 körül várható választási harc, így egyre-másra bukkannak fel a csatlakozás lehetséges dátumát egyre távolabbra időzítő elképzelések vagy egyes EU-politikusok szájából elhangzó, egymásnak, sőt olykor saját maguknak is ellentmondó nyilatkozatok. Ilyen körülmények között a magyar diplomáciának, így a parlamenti diplomáciának is fő feladata következetesen képviselni a magyar érdekeket, azaz az átmeneti könnyítések iránti 2000. ó'sz-tél 167
