Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Sárdi Péter: Az Országgyűlés nemzetközi kapcsolatai és az európai integráció
Sárái Péter igényeinket úgy, hogy a saját magunknak meghatározott, de kényszerűen módosított felkészítési céldátumot (2002) minden EU-tárgyaláson, mint alapaxiómát hangsúlyozzuk. E mellett minden lehetséges fórumon szembesíteni kell az uniót saját korábbi döntéseivel és ígéreteivel. Többek között csak e magatartás alapján tarthatunk igényt a kibővített csatlakozási folyamatban az egyéni elbírálásra. Ebben az új helyzetben gyakorlatilag a 2000. évben a parlamenti diplomácia nemzetközi fórumokon és a kétoldalú tárgyalásokon, így például az EP-elnöki találkozón is arra törekedett, hogy e stratégia mentén következetesen képviselje érdekeinket. Ennek köszönhető az is, hogy a legutóbbi, ez év áprilisi ljubljanai tanácskozás záródokumentumában a legfelkészültebb országok esetében a csatlakozási tárgyalások 2001 végére történő lezárását szorgalmazták. A zárónyilatkozat tartalmazta a 2003. évi belépési dátumot, annak érdekében, hogy a 2004. évi EP-választásokon már az új tagországok is részt vehessenek. A társulási parlamenti bizottság májusi, budapesti ülésén magyar részről megfogalmazódtak azok a tárgyalási szempontok, amelyeket fontosnak tartunk a jelenlegi szakaszban. Ilyen az az igény, hogy az EU érdemi válaszokat adjon a világos magyar tárgyalási pozíciókra, érvényesüljön a differenciálás, válasszák szét a nehezebben és a könnyebben megoldható problémákat, a nehezebb területekre koncentrálva, s az egyes fejezeteken túlmutató átfogó tárgyalási módszert alkalmazzanak. A COSAC (EU-országok integrációs bizottságainak fóruma) 2000. májusi ülésén elhangzott, hogy a lassú uniós bővítés költségei mind az Európai Unió, mind a tagjelöltek vonatkozásában lényegesen nagyobbak, mint a felkészült tagok időben történő felvételének költségei. A külügyi bizottsági elnökök 2000. júniusi találkozóján a bővítéssel kapcsolatban hangsúlyozták: a luxemburgi csoport országaival arra törekszik az unió, hogy a portugál elnökség idején minden tárgyalási fejezetet megnyissanak. E nemzetközi fórumokon való részvétel mellett kezdeményezésünkre az olasz, szlovén és magyar parlamenti elnöki találkozón ez év júniusában külön napirendi pontként szerepelt a bővítés kérdésköre. Itt két fontos megállapodás született: a részt vevő parlamenti elnökök közös levélben fordulnak Romano Prodihoz, az EU Bizottság elnökéhez az infrastrukturális beruházások támogatása ügyében, s első ízben 2000 októberében a három ország integrációs és külügyi bizottsági delegációi Budapesten találkoztak. E találkozón közös álláspontot alakítottak ki a bővítés kérdésében, amelyet a parlamenti elnökök megküldték a francia elnökséget lezáró nizzai Európai Tanács-ülés résztvevőinek. A kétoldalú parlamenti együttműködés keretében 2000-ben is folytatódott a parlamenti „offenzíva", elsősorban francia, német, svéd, brit, portugál és spanyol irányban. A portugál elnökséget lezáró feirai csúcs, illetve a portugál elnökség időszaka a bővítés szempontjából felemás eredményt hozott. Egyrészt megkezdődtek a tárgyalások a helsinki csoport országaival, s Magyarországgal minden tárgyalási fejezet megnyitásra került. 168 Külpolitika
