Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Balla János - Terényi János: Magyarország dél-mediterrán politikája
Magyarország dél-mediterrán politikája céjének államai társadalmi modernizációjukhoz és világgazdasági alkalmazkodásukhoz az eddigieknél lényegesen erőteljesebb impulzusokat kapjanak a térség stabilitásában legközvetlenebbül érdekelt Európai Unió részéről. Igaz ez akkor is, ha a dél-mediterrán országok gyakran bírálattal illetik az európai ihletésű barcelonai koncepció egyes elemeit (az agrárszféra kivétele a szabadkereskedelmi megállapodások köréből, az adósságproblémák barcelonai keretek közé helyezésének európai elutasítása, a tőke- és technológiai transzfer volumenének keveslése, a biztonsági és idegenrendészeti szempontok túlértékelése a gazdasági-pénzügyi pillér kárára stb.). Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a közel-keleti kérdéskör, a ciprusi helyzet, valamint a görög-török kapcsolatok alakulása - bár a szó szoros értelmében nem tárgyai az integrációs szervezetek földközi-tengeri politikájának - komolyan befolyásolják az euro-mediterrán partnerség elmélyítésének politikai, biztonsági és emocionális keretfeltételeit. Az elmúlt években kiépültek és ténylegesen működnek az euro-mediterrán strukturált párbeszédfórumai: a kb. másfél évente megrendezett külügyminiszteri konferenciák, a külügyi szakvezetők részvételével rendszeresen ülésező Euro-Mediterrán Bizottság, a szakminiszterek tematikus találkozói. Figyelemre méltó, hogy a kormányzati szféra mellett az euro-mediterrán „kapcsolati áramkör" aktív részét alkotják a parlamentek (Euro-mediterrán Parlamenti Tanács), a civil szféra képviselői, az üzleti körök szakmai szervezetei, valamint a kulturális, oktatási élet és a sajtó szerveződései. Az EU mediterrán politikája és a barcelonai folyamat fokozatosan épülő, fejlődő rendszer. Az unió 2000. júniusában fogadta el az úgynevezett Közös Mediterrán Stratégiát, amely a CFSP egyik kiemelt témája. 2. A NATO mediterrán dialógusának beindítása szintén része azon reflexiós folyamatnak, amely a kétpólusú világrend felbomlása, illetve a „szovjet veszély" megszűnése utáni időszakban igyekszik újradefiniálni az aktuális biztonsági kockázatok körét, természetét és azok területi dimenzióit. A NATO mediterrán párbeszéde jelen fázisban mind céljaiban, mind témáiban, mind pedig részvevőinek körét tekintve fontos kezdeményezés. A NATO célja a dél-mediterrán térség arab államai részéről tapasztalt bizalmatlanság oldása, a szervezetről ezen országokban élő kép pozitív formálása, a napirenden szereplő témakörök fokozatos bővítése a biztonsági és katonai konzultációk irányában. A NATO 1994-ben hívta életre hat Nyugat-barát dél-mediterrán országgal (Jordániával, Izraellel, Egyiptommal, Marokkóval, Tunéziával, Mauritániával) a NATO mediterrán dialógusát. (Algéria 2000. áprilisában csatlakozott a dialógushoz.) Fő célja a Földközi-tenger biztonságához és stabilitásához történő hozzájárulás. 1997-ben a dialógus tovább fejlődött, és az Atlanti Tanács égisze alatt megalakult a Mediterrán Együttműködési Csoport (Mediterranean Cooperation Group - MCG). Ennek keretében közös gyakorlatokat, tiszti képzést, work-shopokat rendeznek. A partnerek a békefenntartó erőkben is részt vesznek, például a Balkánon az IFOR/SFOR-ban és a KFOR-ban Egyiptom, Jordá2000. ősz-tél 67
