Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Lévai Imre: Globalizáció, regionalizáció és az európai alcentrum és félperiféria
Lévai Imre események közvetlenebbül és gyorsabban hatnak ránk, mint valaha. Megfordítva: egyénileg hozott döntéseink gyakran globális hatásokkal járnak. [...] A globalizáció valóban »elhúz« a nemzetállami mezőny mellett abban a tekintetben, hogy bizonyos képességek, amelyekkel korábban a nemzetek rendelkeztek - ideértve a keynesiánus gazdaságirányítás alapjait -, meggyengültek. Ugyanakkor a globalizáció »lenyom«, amikor új igényeket és új lehetőségeket ébreszt a helyi identitások újjáalakításához. [...] A globalizáció oldalirányban is nyomást fejt ki, új gazdasági és kulturális övezeteket teremt, melyek olykor több nemzetállamon ívelnek át. [...] A globalizáció háromirányú mozgása a világ minden államának helyzetére és képességeire hat. A szuverenitás, ha valaha volt is, ma már nem a »mindent vagy semmit« kérdése: az országhatárok - a korábbi helyzettel összevetve - elmosódtak, különösen az Európai Unió kontúrvonalán belül. A nemzetállam még sincs eltűnőiéiben, és az állam jelentősége nagy általánosságban inkább bővül, mintsem veszít a globalizáció előrehaladásával. Bizonyos nemzetek bizonyos helyzetekben a korábbiakhoz képest inkább több hatalommal tudnak élni - például a kelet-európai országok a kommunizmus bukása után." (Giddens, 1999: 42-44. o.) Regionalizdció és akkumuláció Noha az eredetileg 1995-ben megjelent művében a francia szerzőpáros (Badie-Smouts, 1998) utal annak lehetőségére, hogy regionális integrációk jöhetnek létre a világgazdaságtól való függetlenebbé válás szándékával, „autocentrikus" fejlődés biztosítása céljából, a külvilág felé irányuló védelmi stratégia alapján (példaként az afrikai gazdasági közösség megvalósulására irányuló 1991-es szerződést, a NAFTA-t, a Mercosurt, az Andok Paktumot stb. említik), végül mégis a globalizálódás és a regionalizálódás irányzatának egymásba fonódását hangsúlyozza: „Jóllehet a regionalizmushoz fűződő lelkesedés egyfajta válaszként jelenik meg a nemzetközi versengés fokozódásának jelenségére, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy a régió nem egy immanens, földrajzilag meghatározott tényező. A közös tulajdonságokkal vagy célokkal bíró aktorok bármilyen jellegű csoportja alkothat - ha akar - egy régiót. Ugyanakkor egy gazdasági és pénzügyi hatalommal bíró aktor képes - ha érdekében áll - a világon bármely regionális szervezetet befolyásolni. A kereskedelem liberalizálásának, a piacok növekvő összekapcsolódásának és a technológia fejlődésének következtében a nagyvállalatok rendelkeznek azon eszközökkel, melyek szükségesek a gazdasági és technológiai erőforrásoknak a világ különböző régióiban történő elosztásának meghatározásához. A szállítási költségek csökkenése, a távközlési eszközök fejlődése és a termelési tényezők rugalmassága lehetőséget ad arra, hogy a tevékenységeket egyik földrajzi zónából egy másikba áthelyezzük, illetve hogy a kompetenciákat 44 Külpolitika
