Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Csáki György - Pitti Zoltán: Magyarország a világgazdaságban-a nemzetközi működőtőke-áramlás tendenciái
Csáki György-Pitti Zoltán ság). A három régió együttes részesedése tehát a külföldi tulajdonú társaságok számát tekintve 77,5 százalék.8 Még nagyobb a koncentráció a jegyzett tőke tekintetében, ahol Közép-Magyarországon tömörül a külföldi tulajdonú társaságok 3078 milliárd forintnyi összes jegyzett tőkéjének 65,5 százaléka (2017 milliárd forint), a Közép-Dunán tálon 6 százaléka (186 milliárd forint) és a Nyugat-Dunántúlon 9 százaléka (278,5 milliárd forint), ami összesen 81,5 százalék (összesen 2481, 5 milliárd forint). Nem látszik ugyanakkor cászerűnek túlértékelni a működőtőke-import területi megoszlásának, koncentrációjának negatív hatásait. A külföldi közvetlen befektetések ugyanis azt a teljesen logikus elvet követték, hogy egyrészt megszerezzék a privatizációban a legjobb magyar vállalatokat, másrészt azoknak a korábbi szocialista nagyvállalatoknak a „helyébe" telepedtek, amelyek a rendszerváltás - pontosabban: a transzformációs válság! - és a KGST összeomlásának forgatagában mentek tönkre. Az 1992-93-as, régiónkban páratlan felszámolási hullám nyomán egyszeri és megismételhetetlen lehetőség nyílott a „brownfield investment"-ek tömegére: megfelelő infrastruktúrával rendelkező ipari épületekbe lehetett telepíteni és a korábban ott dolgozó képzett munkaerő révén működtetni az új, gyakran egy másik telephelyen leszerelt termelési eszközöket. Tipikusan ilyen beruházás volt az Audi első győri telephelye és az Opel szentgotthárdi beruházása - mindkettő a Rába Művek egykori telephelyén, egykori Rába-alkalmazottakkal kezdte meg működését. A külföldi tőke megtelepedésének területi jellemzői egészen egyszerűen azt a folyamatot tükrözik, amelyben az 1988-ban valóban az országba szinte áradni kezdő külföldi működőtőke-befektetésekre szinte semmilyen gazdaságpolitikai befolyásolás nem hatott. A helyzet - rendszerváltás a politikában és transzformációs válság a gazdaságban - természetesen megmagyarázható és érthető. Utólag beállítható úgy is, hogy a gazdasági rendszerváltás felgyorsítása és visszafordíthatatlansága érdekében az Antall-, Boross- és Horn-kormányok mindegyike tudatosan alkalmazta a Dunning által leírt „Non-interventionist scenario"-1.9 Akár így volt, akár mások voltak a motívumok, tudnunk kell, hogy a Dunning által föltárt másik három forgatókönyv10 választása egy évtized múltán semmivel sem könnyebb, mint lett volna 8-10 éve, nem is szólva arról, hogy a külföldi tőke meggyökeresedésének mai szintjén már megkérdőjelezhető a realitásuk is. * 1997 előtt elhanyagolható volt a hazautalt profitok nagysága - 1997-98-ban, s különösen 1998- ban jelentősen megugrott ugyan,11 1999-ben azonban már ismét kisebb, a nemzetközi összehasonlítások alapján tolerálható nagyságú profitot vittek ki az országból a külföldi befektetők.12 Ez az összeg önmagában nem aggasztó: az 1999. december 31-éig beáramlott csaknem 21,5 milliárd dolláros működőtőke-állományhoz viszonyítva ez az összeg alig haladja meg a 4 százalékot. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a külföldi tulajdonosok nem csak profitrepatriálásként vonják ki beruházásaik jövedelmét.13 Ha az összes kivont 12 Külpolitika
