Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Csáki György - Pitti Zoltán: Magyarország a világgazdaságban-a nemzetközi működőtőke-áramlás tendenciái
Magyarország a világgazdaságban- a nemzetközi működőtőke-áramlás Csáki György-Pitti Zoltán A világgazdaság, a nemzetközi tőkeáramlás, de mindenekelőtt a közvetlen külföldi befektetések fő hajtóerejét - teljesen természetesen - továbbra is a transznacionális társaságok (TNC) jelentik. A TNC-k állnak a globalizáció középpontjában, tevékenységük révén válik valóban globálissá a világgazdaság - a pénzügyi szférán, a tőkepiacokon túl is. A WIR legújabb, 1999-es kiadása szerint az ezredforduló világgazdaságában 60 ezer anyavállalat 500 ezer külföldi leányvállalattal rendelkezik a világgazdaság minden részében.1 A TNC-k természetesen elsősorban a fejlett ipari országok nagyvállalatai közül kerülnek ki, de értékelhető és értékelendő új jelenség a fejlődő országokban kialakult-kialakuló TNC-k egyre nagyobb száma, növekvő gazdasági ereje, valamint az átalakuló gazdaságokban létrejövő TNC-kkel is egyre inkább számolni kell. A legújabb jelenség, hogy a középvállalatok is egyre inkább transznacionalizálódnak - elsősorban a fejlett országokban. TNC-k közvetlen külföldi befektetései jelentik a világgazdaságban realizált összes közvetlen külföldi befektetés kétharmadát, míg a világkereskedelem egy- harmadát a TNC-k vállalaton belüli (a leányvállalatok közötti) forgalma teszi ki. A közvetlen külföldi befektetések bővülésének dinamikája csaknem töretlen: az 1989-91 közötti stagnálást követően a kilencvenes évtized egészében a világtermelés és a világkereskedelem bővülését egyaránt meghaladó mértékben nőtt. 1998-ban - a délkelet-ázsiai és az oroszországi válság, valamint a latin-amerikai gazdaságok bizonytalanságai ellenére hihetetlen ütemben bővült, megközelítette a 650 milliárd dollárt. 1999-ben - az előzetes adatok szerint - nem tört meg a dinamika, az éves közvetlen külföldi befektetéstömeg megközelítette a 800 milliárd dollárt. A kilencvenes évek meghatározó tendenciája a vállalat-összeolvadási és vállalatfelvásárlási hullám - amely immáron olyan tartós, hogy nem is lehet „hullámnak" nevezni. A legtöbb külföldi közvetlen befektetést - az összes működőtőke-export kétharmadát, háromnegyedét - hagyományosan a fejlett országok egymás között realizálják, a közelmúlt regionális pénzügyi válsága nyomán azonban a fejlődő országok részesedése 1998-ban negyedszázada nem látott mélypontra - 25, 8 százalék - zuhant. 1999-ben visszatérni látszott a feltörekvő piacok iránti befektetési bizalom,2 de nagyon valószínű, hogy a fejlődő országok csak 2000. ősz-tél 3
