Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - TÍZ ÉV UTÁN - Csaba László: Ellenpontok-a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése
Ellenpontok - a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése se az új intézmények legitimációját. Az orosz magánosítás kapun belül lévőket - és a régi gárdát - szemérmetlenül kezdeményező vonásai a folyamatot a prihvatizacija (eltulajdonítás) becenévvel ruházták fel, azaz a magántulajdont a társadalom sosem fogadta el jogos/méltányos/természetes, netán hasznos intézményként. A politikai hatalom gazdaságivá átváltása ellenében a sokat gúnyolt „új oroszok" rétegének kiemelkedése jelentette a társadalmi és gazdasági dinamizmus elemét az átalakulásban. Ok jellemzően nem a régi hivatásrendekből nőttek ki; ami például az energiamonopolistákról, a külkereskedelmi engedéllyel üzletelőkről vagy a felhatalmazott bankokról bizonyára nem mondható el. Az utóbbi vagyonok kizárólag újraelosztásból származtak, míg az előbbieknél valamilyen többletteljesítményre is szükség volt. A föntebb vázolt érdekstruktúra magyarázza meg az egymást váltó orosz kormányok tartósan elnéző (vagy hetek alatt rendre felpuhuló) magatartását az állami vagyon szembetűnő elterelésével és a közhatalmi/közszolgáltató funkciók egyidejű elhanyagolásával szemben. Végső fokon a nemzetközi segélyek azt a bevételt pótolták, amit a Gazprom, a Vnyesekonombank vagy épp Tatárföld befizetéseinek kellett volna a moszkvai kormány számára megteremteniük. Ez a nagyszülői elnézéssel rendre továbbfinanszírozó alapállás az egészségtelen belső viszonyok tartós megszilárdulását eredményezte. Közgazdasági nyelven szólva: ha az opportunista magatartás kifizetődőbb, a szabályok komolyan vétele és a tisztességes üzleti magatartás kihal. Ebben a magatartási mintában és meggyökereződésében az egymást követő kormányzatok és a jelcini uralkodói technika felelőssége kétségtelen. A nemzetközi egyezmények (például IMF- megállapodás) mennyiségi és intézményi előírásainak megkerülése hovatovább gáláns kalandnak minősül, amiért informálisan elismerés jár, nem hogy szégyen volna. 7. Az orosz és a magyar átalakulás egybevetésével a közgazdaságtan néhány újabb felismerése empirikus igazolást nyert. Teljesen egyértelművé vált az emberi tőke és a láthatatlan társadalmi tőke (social intargibles) meghatározó szerepe a gazdasági növekedés tényezői között, még a korábban sokat idézett beruházásokon túlmenően is. A társadalmi tanulóképesség fontosabb az intézményi és rendszerterveknél, sőt a gazdaságpolitikai mix helyes kikeverésénél is. Az intézmények és a jó kormányzás szerepének hangsúlyozása egyáltalán nem értékeli le a szolid makrogazdaság-politika jelentőségét. Ez összességében az ellenkezője annak, amit az országkutatás egyik nagy tekintélye Cohen (1999) sugallt. Általános közgazdasági alapon álló rendszerelméleti megközelítésünk nem azt jelenti, hogy Oroszország nélküli szovjetológiába bocsátkoznánk, ahol csak a főszereplő hiányzik a darabból. Ellenkezőleg: az orosz különlegesség csak széles összehasonlításba ágyazva válik megragadhatóvá. Épp ez igazolja - a közép-európai sikerországok példáján - az alapfeladatok (stabilizálás, liberalizálás, magánosítás és működő pénzintézeti rendszer létrehozása) nélkül nincs sehol sikeres átmenet, márpedig Oroszországban ezek egyikét se oldották meg jól. Egyszerűen nem hihető, mi több kizárt, hogy az olajárak 2000. tavasz-nyár 155
