Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - TÍZ ÉV UTÁN - Csaba László: Ellenpontok-a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése
Csaba László konjunktúrája és a rendszeres leértékelés tíz évre 7-8 százalékos növekedést alapozna meg, mint az elmúlt öt negyedév tényadatait előre vetítő Kaszjanov távlati programja véli (idézi: Handelsblatt, 2000. május 15), és nemcsak azért, mert semmilyen vastörvény nem kényszerít ki tartósan ilyen magas relatív olajárat. Sokkal inkább az a szembetűnő, mily keveset vittek végbe a meghirdetett radikális rendszerátalakító tervezetekből, s hogy milyen erős ellenösztönzők és struktúrák hatnak a tartós javulást megalapozni képes lépéssor ellenében}3 A szovjet korszak intézményi és szellemi hagyatéka Oroszországban sokkal nagyobb tehertételt jelentett és az átalakulás első időszakán is rajta hagyta lenyomatát (ezzel a következő időszak pályáját is meghatározva). Nálunk az évtizedes felbomlás egyben mélyrehatóbb átalakulásokat és a győzteseket más törvények szerint kiválasztó intézményeket szült. A kilencvenes évtized magyar vezetői nem tévedtek annyi kardinális kérdésben, mint az oroszok, és ez a teljesítmények erősödő eltérésében válik kézzel foghatóvá. Az e cikkben kifejtett neoinstitucionalista megközelítés előnye, hogy keretében endogén (a modellen belül található) tényezőkből és eljárásokkal magyarázható mind az emberi, mind a fizikai tőkeképződés évtizedes távon megfigyelt alakulása. Ugyancsak így hozható létre a hiányzó láncszem a bizalom, a megtakarítás és a beruházás között, a várakozásokkal együtt meghatározva a növekedési kilátásokat (1-2 százalék az orosz, 4-5 százalék a magyar esetben évtizedes távon).14 A növekedési kilátások tartós eltérésére technikailag megalapozott magyarázat adható, ami a külső forrásbevonás, a működő tőke- beáramlás, a beruházási hányad, az állóalapok korszerűsége, az emberi tőke állapota és a kivitel világpiaci versenyképessége alapján adódik. Ebben a felfogásban a történelem és az intézmények magyarázó szerepének elfogadása nem vezet a gyakorlatban megbukott politika igazolására. Ellenkezőleg: így válik érthetővé, miként gyógyít az egyik országban az a receptúra, ami a másikban látszólag csak rombol. A fejlődés összetevői tehát világszerte azonosak, viszont az a kérdés, hogy mikor formálják a (régi) intézmények a gazdaságpolitikát, s mikor képes a gazdaságpolitika a sikert tartóssá tévő új intézmények meggyökereztetésére, áttekintésünk után is nyitva marad. Irodalom Antal L. (1985): Gazdaságirányítási és pénzügyi rendszerünk a reform útján. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 362 o. Aslund, A. (1999): Russia's collapse. Foreign Affairs, 78. évf. 5. sz. (Okt-Nov), 64-77. o. Aslund, A.-Dmitriev, M. (1999): Economic reform versus rentseeking. Megjelent: Aslund, A.-Olcott, M. B. szerk.: Russia After Communism. Washington: Carnegie Endowment for International Peace, 91-130. o. Benczes I. (2000): A csoda anatómiája, I—II. rész. Valóság, 44. évf. 2. és 3. sz. 156 Külpolitika
