Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - TÍZ ÉV UTÁN - Csaba László: Ellenpontok-a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése
Csaba László Ez - a megfogalmazása szerint „egyetlen világban élünk" konszenzus - a fejlett országokban bevált megoldásokat a fejlődőkben is sikerre vitte (növekedési és jóléti mutatók szerint). Ebben az összefüggésben a földrajzi magyarázat a közgazdaságtan gyermekkorának visszatértét jelentené. 4. A gazdaságpolitikai célválasztás nem közömbös. Miközben történelmi alapon könnyebb megmagyarázni, miért fogékonyabb egy társadalom az adott gazdaságpolitikára, mint egy másik, a történelem a lemaradó nemzetek krónikája is. Az érdekképviseletek túlsúlya több ország hanyatlását váltotta ki, mint Mancur Olson és Douglass North nagyhatású könyvei bemutatták. Az infláció megtörése például jórészt technikai feladat, amit különféle országokban, időszakokban és technikákkal lehetett elérni. Igaz, az áremelkedések megtörésének mikéntje minden országban éles vita tárgya volt és maradt. Vannak azonban olyan alapelemek, amelyeket - népszerűtlenségük ellenére - senki sem úszhat(ott) meg. Ilyen volt az árfölszabadítás és az üj árarányok kialakítása (ez az öröklött értékrenddel sokszor ellentétes). Nem (volt) elkerülhető a hitel- és a pénzellátás megszorítása, a pozitív reálkamat bevezetése (politikai, azaz államháztartási adósságokra is), és az államháztartás bevételeinek és kiadásainak rendszer-jellegű (nem egyszeri bevételekkel elért) egyensúlyba hozatala. A kelet-ázsiai pénzügyi válság után elültek a szolid intézmények kiépítését és a kimutatások meg a pénzkölcsönzések áttekinthetőségét, nemzetközi összehasonlíthatóságát és biztonságát szavatoló szabályok betartatását lekicsinylő hangok. Mindez a piacgazdaság civilizált formáinak térnyeréséhez nélkülözhetetlen. Oroszország fejlődésének elemzői egyetértenek abban, hogy az intézményépítés és a szabályozás jelentőségét már a rendszerátalakító tervezetek is alábecsülték, a gyakorlatban pedig még ennél is kisebb szerepük volt. Ez esetben a légüres térben, állami szabályozás és más formális intézmények nélkül működő piac makroszinten a tőle elvárható, mikroszinten pedig az egyes szereplők szempontjából racionális és végső fokon előre látható eredményeket produkálta. Ezért nem indokolt azok (például Thanner, 1999) vélekedése, akik a rendszerátalakítás egész közgazdasági elméletének kudarcát látják igazolva az orosz pénzügyi összeomlással. Maga az a tény, hogy lényegében azonos receptúra Magyarországon jól működött, már komoly ellenérv. Mivel az orosz fejleményeket a standard közgazdasági elmélet kezelésében a pályafüggőség és a téves gazdaságpolitikai döntések alapján kielégítően meg lehet magyarázni, semmi szükség sincs az orosz helyzet különösségéből kiinduló új elméleti keret szorgalmazására. 5. A rubelárfolyam összeomlásának eseménytörténetét tanulmányozva nem találunk semmit, ami a kulturális vagy a történeti eleve elrendeltség tézisét alátámasztaná. Valóban történelmi szükségszerűség lett volna Viktor Csernomirgyin ötödik fölmentése a rubel elleni spekuláció és a tőkekivonás „békebeli csúcspontján" 1998 márciusában? Valóban 152 Külpolitika
