Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Izikné Hedri Gabriella: Európai Unió döntéshozatali reformja
Az Európai Unió döntéshozatali reformja- minimálison hány pont legyen szükséges egy döntés elfogadásához, s minimálison hány pont minők elutasításához;- a szavazatok összegzésén kívül megállapítsanak-e az döntés elfogadásához, illetőleg elutasításához további feltételt, tehát hogy az összesített pontszám hány tagállam szavazatából tevődjék össze, s milyen arányt képviseljen azok népessége az unió lakosságához viszonyítva. A döntéshez most az szükséges, hogy az igen szavazatok száma 62 pont legyen (ami az összes pontnak [87] 70,83 százaléka); a táblázat alapján ellenőrizhető, hogy ez csak úgy érhető el, ha legalább 8 tagállam szavaz igennel, s közülük 2-nek 10-10 pontot ér a szavazata; ebben az esetben biztosított, hogy az igennel szavazó államok lakosságának összesített száma meghaladja az integráció népességének felét. így a nagy országoknak is szükségük van a közepes vagy kis tagállamok támogatására. Logikusnak látszik e feltételek fenntartása. A Bizottság erre vonatkozó javaslata is abból indul ki, hogy a 28 tagú Európai Unióban is a döntéshez az összes szavazati pontok legalább 71 százaléka, tehát (a 144-ből) 102 pont kell. így a döntésben minden esetben részt kell vennie nagy államnak és kisebbnek, régi tagnak és újnak. Kiszámítható, hogy a döntés meghozásához szükséges népesség aránya is emelkedne a határozathozatali folyamatban. Nemcsak több nagy állam, hanem a Bizottság szerint is szükséges, hogy a tagállamok népességükkel arányosabban kapják a szavazati pontokat, tehát az arányokat ennek érdekében kellene módosítani. Valóban paradox, hogy egy luxemburgi állampolgár képviselete a szavazásban 205-szöröse egy német állampolgárénak akkor is, ha Luxemburgnak 1 pontja van (nem mint most: 2). A pontoknak kisebb mértékű javítása is nagy vitákat vált ki, mint ez az 1996-97 évi IGC-n történt. Ezért egyszerűbb megoldásnak tűnik, hogy a mostani pontszámok fenntartása és a tagállamok többségének egyetértése mellett további követelmény legyen: az igennel szavazó államok lakosságának meg kell haladnia az EU-népesség többségét, például 60 százalékát. Egyébként a kibővítést követően a mostani pontok alapján számított arány esetén sem lehetséges döntés egy nagy (vagyis 50 millió feletti) népességű állam igen szavazata nélkül. A táblázatból kitűnik, hogy a 15 tagú unió kis és közepes tagállamainak és a 13 tagjelölt országnak együtt számított népessége a 28 tagállam lakosságának csupán 45 százaléka, így ebben az esetben sem lenne mód arra az (amúgy sem elképzelhető) eseményre, hogy a jelenlegi 11 kisebb tagállam és a 13 új tagállam együttesen olyan döntést hozzon, amit egyetlen régebbi nagy tagállam sem támogat. Ami a pontok arányait illeti, a jelenlegi súlyok fennmaradása esetén a 144 pont 71 százalékához, tehát 102 ponthoz legalább egy nagy jelenlegi tagállam igen szavazata is szükséges. Logikus a Bizottság véleménye, hogy a következő alapszerződésben rögzítsék a minősített többségi döntéshez szükséges szavazati arányt (példánkban ez 71 százalék), s akkor egy-egy új tag felvétele esetén az összes pont rögzített aránya legyen szükséges a döntéshez. 2000. tavasz-nyár 121
