Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Izikné Hedri Gabriella: Európai Unió döntéshozatali reformja
Iziknc Hedri Gabriella Mivel az integráció megindítása és továbbfejlesztésének lényeges állomásai mindig Franciaország és Németország megegyezésén múltak, nyilvánvalónak tűnt, hogy a gravitációs központ nem nélkülözhetné e két tagállamot. Az említett nem hivatalos álláspont visszhangjaként francia részről elhangzott, hogy a „nemzetállamok föderációja" a helyes meghatározás, továbbá, hogy a kérdés megvitatása ma nem jogi, hanem tisztán intellektuális politikai jellegű.3- Végül, de korántsem utolsósorban, 1957 óta nagyot változott a világ. A globalizáció eddigi szakaszában az unió gazdasági fejlődése lelassult az Egyesült Államokhoz és valamelyest Japánhoz képest; növekedett a munkanélküliség, s megnehezült a szociálpolitika finanszírozása. 3. A döntéshozó intézmények reformjának változatai 3.1. A legfontosabb politikai intézmény, az Európai Tanács döntéshozatali módszere nem változik A helyzet paradoxona, hogy a politikailag legfontosabb döntéshozó szerv, az Európai Tanács (ET) nem reformálható, így módosítása nincs is napirenden. Az ET a tagállamok állam- vagy kormányfőiből áll, s ez hozza meg az unió legfontosabb döntéseit. (A tagállamokat az állam- vagy a kormányfő képviseli aszerint, hogy a nemzeti alkotmány melyiküket ruházta fel a végrehajtó hatalommal. Franciaországban az elnök több tekintetben (például külpolitikai téren) a végrehajtó hatalom legfőbb birtokosa, míg más országokban az államfő hatalma csak formális jelentőségű.) Az ET évente legalább kétszer, de gyakran többször ül össze. Az állam- és kormányfők mellett üléseiken részt vesznek külügyminisztereik is, továbbá a Bizottság (az integráció szóhasználatában: Európai Bizottság) elnöke s egy tagja. Az ET minden ülését követően tájékoztatja az Európai Parlamentet. Az ET döntéseit egyetértéssel (konszenzussal) hozza meg, a tagállamok szavazatait nem súlyozzák; ha csak egyetlen tagállam képviselője nemmel szavaz, nincs döntés. Ilyen körülmények között az ET valójában nem nemzetek feletti jellegű, hanem kormányközi intézmény. Az intézményi rendszer bonyolultságát jellemzi, hogy az ET a római szerződésben még nem szerepelt; a maastrichti szerződés 4. cikke az általános politikai célok meghatározójaként definiálja. Döntéseit a miniszteri szintű Tanács önti jogi formába. A folyamatosság biztosítása érdekében alakult meg a „trojka", vagyis az előző félév, az adott félév és a következő félév elnökének háromtagú együttese. Kezdetben az EU-ban a mainál több aggodalom hangzott el az ET nagy hatásköre miatt, azzal érvelve, hogy egy ilyen, inkább kormányközi, mint nemzetek feletti jellegű intézmény vezető szerepe nem szolgálhatja eléggé a közösségi célokat. Az ET érte110 Külpolitika
