Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Izikné Hedri Gabriella: Európai Unió döntéshozatali reformja
Az Európai Unió döntéshozatali reformja kezletei (melyeket a sajtóban általában „csúcsértekezletnek" neveznek) indították meg mind az integráció elmélyítésének legfőbb állomásait, mind a kibővítési folyamatot, nem szólva arról, hogy válságos időszakokban is megkönnyítették az unió működését. Az Európai Tanács döntött a közép- és kelet-európai országok felvételének kritériumairól, a csatlakozási tárgyalások megindulásáról és legfőbb módszereiről. Feltételezhető, hogy az ET-ban - említett különleges helyzete miatt - az újabb kibővítést követően is valamennyi tagállam kormány-, illetve államfője részt vesz, és a szavazás módja is változatlan marad. Nyilvánvaló, hogy a csúcsértekezleteket a trojkán kívül is további számos két- és többoldalú kormányfői értekezlet előzte meg, s előzi meg a jövőben is. Az alapszerződések csak a miniszteri szintű Tanács elnökéről szólnak. A gyakorlatban a Tanács elnöki tisztét betöltő állam vált az ET elnökévé is. Az elnöklés sorrendjét hatéves időszakra a Tanács egyhangú szavazással dönti el. A maastrichti szerződés még közölte az akkori 12 tagállam elnökségének alfabetikus sorrendjét, a 15 tagú s további kibővítés előtt álló unió amszterdami szerződése már nem. Mint arról még szó esik, kérdéses, hogy az EU félévenként változó elnökségét betöltő tagállamokat milyen alapon választják majd ki. Például 26 tag esetén csak 13 évenként kerülne sor egy tagállamra. Az állam- és kormányfőkből álló ET-t az EK-szerződés meg sem említi, az EU-szer- ződés pedig csak politikai célkitűzőként definiálja, miközben részletesen foglalkozik a miniszteri szintű Tanács döntéshozatali szabályaival. Tény, hogy a Tanács - mind több kérdésben az Európai Parlamenttel egyetértve - adja ki az unió alapvető jogszabályait, a mindenkori alapszerződés alkalmazásának meghatározóit. Igaz, hogy az ördög a részletekben rejlik, de az sem vitás, hogy a miniszterek saját kormányfőik álláspontját képviselik. Ezért, ha formailag nem is, lényegében a kormányközi jellegű, egyhangú szavazással döntő ET az integráció legfőbb döntéshozója. Az ET kormányközi (tehát jogilag nem nemzetek feletti) jellegéből következően reformjáról - ismereteink szerint - soha nem esett lesz. Felvetődik majd, hogy az ülései elhúzódnak, de szó. így továbbra is valamennyi tagállam kormány- vagy államfője tagja feltételezhető, hogy ezen a döntéshozatal hatékonyabb előkészítésével igyekeznek változtatni. 3.2. Az Európai Parlament Az Európa egyesítéséért küzdők régi követelése, hogy az Európai Parlament (EP) valóságos parlamentté váljék, megszüntetve ezzel a már említett „demokráciadeficitet". 1979-től az integráció állampolgárai közvetlenül választják meg az EP tagjait, s azóta bővült az EP-nek addig úgyszólván csupán a tanácskozásra korlátozódó hatásköre. Az EP legfontosabb hatáskörei: 2000. tavasz-nyár 111
