Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Izikné Hedri Gabriella: Európai Unió döntéshozatali reformja
Iziktié Hedri Gabriella c) Az integráció folyamatjellegét követve annak intézményei is módosításokat igényelnek. Az EU-t mais a nemzetek feletti (szupranacionális) és a nemzetközi döntéshozatal keveréke jellemzi, miközben erősödik szupranacionalitása. Erre az összetételre azonban csak részben alkalmazható a nemzetállami modell. Ezért a római szerződésnek az intézményei nem működhettek elnevezésüknek megfelelően. Az Európai Parlament ma sem a legfőbb törvényhozó, a kormánynak szánt miniszteri szintű Tanács nem volt képes a legfontosabb határozatok meghozatalára. A tagállami érdekegyeztetésre épülő integráció működésének viszont alapvető feltétele a tagállamok kormányainak egyeztetése. így a legfőbb döntéshozók a tagállamok kormányfői maradtak, s mint arról még szó esik, a gyakorlat kihívásai hívták életre az állam- és kormányfőkből alakult Európai Tanácsot. d) Az állam működése igen összetett, óhatatlanul bürokratikus, az állampolgárok számára nem könnyen áttekinthető. Az integrációban ez még sokkal bonyolultabb. Az EU-ban kétségtelenül fellelhető a napjainkban sokat panaszolt „demokráciadeficit”. Ennek elemei:- Az integráció legfőbb döntéshozói a tagállamok kormányai, tehát végrehajtó intézményei.- Megoldatlan a tagállamok egyenjogúságának összeegyeztetése a lakosságukat képező állampolgárok egyenjogúságával. Érhet-e például a 82 millió német állampolgárt képviselő miniszter szavazata csak annyit, mint a 400 ezer főt képviselő luxemburgi miniszteré? De ha a szavazatokat a lakosság arányával súlyozzák, hogyan érvényesül az országok egyenjogúsága?- Vitatott, hogy egy tagállam leszavazhatja-e az összes többit, illetőleg a tagállamok többsége rákényszerítheti-e egy tagállamra vagy a kisebbségre akaratát. A többségi döntés sértheti az egyes tagállamok demokratikus jogait, a kizárólag egyhangú döntést megkövetelő szabály viszont akadályozhatja a többség akaratának érvényesülését, illetve adott esetben az integráció elmélyülését.-A szuverenitás gyakorlati érvényesülése eltérhet annak jogi kategóriájától. A szuverenitás másoktól független főhatalmat jelent, egy állam esetében tehát azt, hogy államhatárain belül, tehát saját felségterületén a legfőbb (mások által nem korlátozott) hatalommal rendelkezik. A belső szuverenitás az állam területén élő lakosság számára hozott szabályokat (alkotmányt, törvényeket) jelenti, a külső szuverenitás pedig azt, hogy az állam - a más államokkal és nemzetközi szervezetekkel való viszonyára vonatkozó - döntéseit külső ellenőrzés nélkül hozza. A szuverenitás érvényre jutása azonban függ a nemzetközi erőviszonyoktól. Ezért a politikatudomány megkülönböztet „politikát alakító" (policy maker) és „politikát átvevő, ahhoz alkalmazkodó" (policy taker) országokat. A tagállamok éppen érdekeik jobb érvényesítése miatt adják át szuverenitásuk egy részét a közösségi döntéshozó szerveknek.1 108 Külpolitika
