Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostmányi Zsolt más részem élő egyénekre és közösségekre nézve, azokat az áramlásokat, amelyek áthatolnak az országhatárokon s amelyek a világot összefüggő rendszerré integrálják.13 Anthony Giddens és David Harvey fogalmazza meg a legplasztikusabban a globalizáció egyik legfontosabb sajátosságát: az „tér-idő konvergenciát"14, illetve az „idő-tér összesűrűsödését"15. A globalizáció imént jelzett aspektusai gyakorolják a legerőteljesebb hatást azokra a kulturális csoportidentitásokra, amelyek a globalizálódó világ civilizációs-kulturális megosztottságát, a civilizációk és a kultúrák közötti viszonyt alapvetően befolyásolják. Nincs egyetértés abban a kérdésben, milyen időponthoz vagy időszakhoz köthető a globalizáció folyamatának keletkezése, illetve felgyorsulása,- vannak, akik a globalizációt premodern gyökerezettségűnek, már a modemitás előtti időszak velejárójának tartják;- mások a globalizációt egyértelműen a modernitáshoz, a kapitalizdlódúshoz kötik (Wallerstein);- újabban egyre több olyan véleménnyel találkozhatunk, amely szerint a globalizáció lényegileg posztmodern jelenség. A globalizáció a különböző értelmezések szerint következmény (a modemitás következménye), feltétel (a modernizáció feltétele), elérendő kívánatos állapot, illetve egy önmagát erősítő folyamat. Egy sor olyan fogalom, kifejezés van, amelyet a különböző teoretikusok a globalizációhoz rendelnek, azzal együtt (avagy helyette) emlegetnek: univerzalizáció, homogenizáció, nemzetköziesedés, interdependencia stb. A globalizációnak - akárhogy is értelmezzük és ha el is fogadjuk, hogy meghatározóan a gazdaságban és az információs/kommunikációs szférában végbemenő folyamatokat jelöli - lényegében minden szférára kiterjedő konzekvenciái vannak. Ezek közül mi most meghatározóan a globalizáció és a civilizáció/kultúra kapcsolatrendszerével, a kettő kölcsönhatásaival foglalkozunk, mégpedig a kilencvenes évek nemzetközi rendszerének viszonylatában. A címben feltett - természetesen szimbolikus - kérdésre keressük a választ: „globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca"? Ezt tesszük annál is inkább, mert sokan a globalizációt elsősorban és meghatározóan a gazdasági (illetve esetleg a politikai) szférában végbemenő folyamatnak tartják, amelynek egyik központi eleme a technikai fejlődés: „a globalizáció gazdasági és politikai struktúrák és folyamatok összessége".16 Jeffrey Sachs szerint a globalizáció négy fő aspektusa a kereskedelem, a pénzügyek, illetve a termelés globalizálódása, valamint a gazdasági intézmények fokozódó harmonizációja.17 A magyar nyelvű szakirodalomban is a globalizálódás gazdasági-pénzügyi oldala kap (gyakorta kizárólagos) figyelmet.18 De vajon hogyan hat a globalizáció a kulturális szférára? És viszont: hogyan hat a kultúra a globalizációra? A posztindusztriális társadalom teóriáját kidolgozó Dániel Bell szerint a mai társadalmak három, jól megkülönböztethető, különböző rendezőelvek alapján szerveződő szférából állnak. Ezek a technikai-gazdasági struktúra, a politika8 Külpolitika
