Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca? közigazgatás és a kultúra. E három szféra működése nincs összhangban egymással, s ez a fő oka a kapitalizmus ellentmondásainak. A modernitásban a civilizáció legdinamikusabb komponensévé a kultúra vált, a kultúrában viszont a változásnak - eltérően a másik két szférától - nincs meghatározott ritmusa, elve.19 Információs társadalom és kulturális szeparatizmusok A globalizáció hívei és apologétái az elmúlt évtizedek objektív folyamataiból indulnak ki. Mindenekelőtt a példátlan technikai fejlődésnek köszönhetően két területen, két szférában mentek végbe viharos változások: az információ/kommunikáció, illetve a gazdaság területén. A kilencvenes évek már kétségkívül a Daniel Bell-féle posztindusztriális társadalom, avagy az újabban használt kifejezéssel az információs társadalom világa, amely más minőségű szerveződéseket, „más halmazállapotú társadalmat"20 jelent, amely „lehetővé teszi azt, hogy az emberek földrajzi elhelyezkedéstől és sok más, korábban erős korlátozó tényezőktől majdnem függetlenül, csak a célra törekvőén szerveződjenek". A technológia példátlan ütemű fejlődése teszi lehetővé „az ipari társadalom információs társadalommá alakulását".21 A szakirodalom a világtörténelem harmadik nagy forradalmáról22, az „információs forradalomról" mint „harmadik ipari forradalomról"23 beszél. Az ember szinte szédülten olvas az „információs szupersztrádáról", arról, hogy a Gutenberg-galaxis átnő a Neumann-univerzumba24, az „ideologikus racionalitást" felváltó „új racionalitásról" ami „új felvilágosodást" jelent25, az „infokommunikáción alapuló intellektuális társadalomba történő átmenetről"26, a kibertérről és a virtuális realitásról, a Tofflerek „harmadik hullámáról", amellyel kezdetét vette „az új, füstkorszak utáni civilizáció kialakulása"27, az „első természettel", vagyis a „természeti bioszférával" és a „második természettel", vagyis az „ipari technoszférával" együtt élő, azoktól mégis különböző „harmadik természetről" vagyis a „kiberszféra/teleszféráról"28. Ezek a hatalmas léptékű változások - párosulva a nyolcvanas-kilencvenes évtized fordulójának történelmi változásaival, amelyek a kétpólusú nemzetközi rendszer széthullását eredményezték - a teoretikusok egy részére is mély hatást gyakoroltak. Francis Fukuyama jól ismert tézise szerint a fejlődés, a modem természettudomány azonos társadalmi változásokat okoz a különböző kultúrákban, mégpedig a liberális demokrácia és a piacgazdaság meghonosodását. Elérésükkel és univerzálissá válásukkal véget ér az „egyetlen, összefüggő és következetes fejlődési folyamatként értelmezett történelem". Az utóbbi évszázadokban egy sajátos világkultúra keletkezett „a technika ösztönözte gazdasági növekedés s az eléréséhez és fenntartásához szükséges kapitalista társadalmi viszonyok mint középpont körül".29 Jeffrey Sachs határozottan tagadja, hogy a történelmi feltételek, illetve sajátos kulturális viszonyok befolyásolnák a piaci fejlődés modelljeinek, intézményrendszerének kialakulását. „Nem a »neoliberális elmélet«, hanem a 1999. tavasz-nyár 9