Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
Kiss J. László lampolgárok kezébe hagyja, azok számon kérhetik kormányaikon transznacionális tevékenységüket és belpolitikai kötelezettségeik ellátását. Számos szerzőnek - közöttük a fent idézett Jessice Matthewsnak - a véleményével szemben az állam „feletti" és „alatti", valamint „melletti" nem állami szereplők számának a növekedése korántsem jelent olyan hatalmi átcsoportosulást, mely az állam alapvető funkcióit, mindenekelőtt biztonságellátó szerepét gyengítené, jóllehet nem kétséges, hogy adott esetben a civil, nem kormányzati szervezetek átvehetnek bizonyos járulékos humanitárius és szociálpolitikai feladatokat. Az NGO-k sok esetben hamarabb Afrika éhségövezeteiben voltak, mint az államközi nemzetközi szervezetek képviselői, ám a nemzetközi szervezeteket és a szükséges állami programokat nem helyettesíthették. A nem állami NGO-szereplők számának a növekedéséből nem csupán az állam hatalmának a csökkenésére, de egy az államok szerepét lényegesem korlátozó „nemzetközi civil társadalom" létrejöttére sem indokolt következtetni. A nemzetek feletti civil társadalom elképzelése, az a neoliberális eszmekörbe tartozó felfogás, miszerint a civil társadalom helyettesíthetné az államot valójában politikai program, s nem egy leíró vagy analitikus fogalom. A nyolcvanas években az ilyen program még a zsarnokoskodó államot és a kormányközi állam kereteit feltételezte. Közép- és Kelet-Európábán a társadalmaknak csupán egy szűk „europaizált" rétegét megjelenítő civil társadalom többé- kevésbé egyet jelentett az antipolitikával, s a hangsúly a civil társadalom és az állam elkülönítésén volt. A hidegháború után a helyzet drámaian megváltozott: Kelet- és Dél- kelet-Európa civil társadalmai sokkal inkább a „civilizálatlanság" társadalmaiként jelentek meg, akár a délszláv válságra, akár a szovjet utódállamokban lezajló eseményekre és a legitim erőszak-monopóliumát elvesztő államra és az „államon belüli anarchia" jelenségeire gondolunk. Nem kétséges, hogy a kilencvenes években jelentősen megnő azoknak a különböző nemzetállamokhoz tartozó személyeknek a száma, akik a „globalizált" tevékenységek legkülönbözőbb eszközeit - e-mail, fax, Internet, műholdas elérhetőség, nemzetközileg elfogadott hitelkártya - veszik igénybe, ám aligha lenne célszerű a „nemzetek feletti civil társadalom" és az „új globalizált osztály" kialakulása között egyenlőségjelet tenni.48 Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a globalizáció nem azonos módon érinti a világot: a világ gazdag országainak társadalmai sokkal inkább „globalizáltak" mint a szegények, vannak országok és a gazdag társadalmaknak is vannak olyan területei, melyek teljesen kimaradnak ebből a folyamatból. Mindazonáltal azt is el kell ismerni, amire a „Commission on Global Governance" 1995-ben kiadott jelentése mutatott rá, nevezetesen arra, hogy az államok képviselői mellett az NGO-szervezetek növekvő „ellenszakértői" szerepet játszanak a világkonferenciákon. A jelentés ezeket a szervezeteket egy pénzügyileg ugyan kevéssé ellátott, azonban egy gyorsulóan „elhálósodott" nemzetközi civil társadalom „szervezeti magjának" nevezte, amely azt bizonyítja, hogy az ilyen módon kialakuló „társadalomvi68 Külpolitika
