Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
Új világrend" felé, avagy az állam cs a globalizálódás változó viszonya A globális, „állam nélküli" kormányzás növekedése, avagy a „transzgovernmentális rend" lehetősége W. F. Reinicke polemikus elképzelésében arról ír, hogy a fejlett ipari országoknak a globalizációra adott elzárkózó - de még az offenzív dereguláció - válasza sem lehet megfelelő. A protekcionizmus nyilvánvaló ellenlépésekhez vezethet, amely az egész világgazdaságot fenyegetheti. A versengő támogatások politikája eltereli az amúgy is szűkös közpénzeket a közpolitika fontos feladatainak a területeiről. A deregulált piac tovább csökkentheti az állam belső szuverenitását, s végső soron mind a két stratégia a territorialitásnak mint a nemzetközi kapcsolatok rendező elvének a fontosságát hangsúlyozza. A „territorialitás csapdáit" megkerülő alternatíva Reinicke szerint mindenekelőtt a fejlett ipari államok világában egy olyan „globális közpolitika" (global public policy) megteremtése lehet, amely egyfelől a „kormányzást" (governance) elválasztja a nemzetállamtól és a kormánytól (government), másfelől a feladatokat olyan más szereplőkhöz és intézményekhez delegálja - mint a Világbank, MF, valamint gazdasági, munkaügyi és nem kormányzati szervezetek melyek a „globális közpolitikák" megvalósítására kedvezőbb helyzetben vannak. Reinicke szerint ezek a szervezetek és csoportok nem csak érdekeltek a nagyobb hatékonyságban és a jobb tájékozódásban, hanem tevékenységüknek szinte „határok nélküli" játéktere van. Az ilyen „köz-magán partneri viszonyok" növelnék a „globális közpolitika" legitimitását, és hatékonyabb politikát eredményeznének.43 Reinicke szerint a nemzetközi kapcsolatokat továbbra is az államokat és iparágakat átszelő-keresztező globalizáció és interdependencia együttélése határozza meg. Ám a globalizáció elsősorban a fejlett ipari országok közötti kapcsolatokban jelentkezik, amelyekben a növekvő figyelem a pénzügyi szabályzatoktól az egészségügyig, a környezetvédelemig és a biztonsági szabványokig a nem vámjellegű akadályokra irányul. Az interdependencia ugyanakkor az iparosodó országok kapcsolatait jellemzi. A fejlett világgal szemben ezekben az országokban a külső szuverenitás és területi érdekek még igen fontos szerepet játszanak a külpolitika feladatainak a meghatározásában. Az Észak-Dél kapcsolatokban az interdependencia és a globalizáció koegzisztenciája visszatükröződik a nemzetközi szervezetek változó mandátumában is. A WTO többé már nem koncentrál kizárólagosan a szabadkereskedelemre, hanem az iparosodott államok a szervezetet abba az irányba befolyásolják, hogy a szabadkereskedelmet a környezetvédelemre és a minimális munkaügyi szabványokra stb. tekintettel fejlesszék. Egyidejűleg a fejlett országok a WTO, OECD és IMF keretében arra bátorítják a fejlődő országokat, hogy deregulálják és liberalizálják a pénzügyi piacaikat, s kíséreljék meg létrehozni azokat a „globális közpolitikákat", melyek választ adhatnak saját pénzügyi szolgáltatásaik deregulációinak a következményeire.44 1999. tavasz-nyár 65
