Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
Kiss J. László Hirst és Thomson arra hívja fel a figyelmet, hogy például India esetében az állam hagyományosan erős szabályozó és interveniáló szerepet játszik, ám a nagyobb világ- gazdasági nyitottság és azzal való összefonódás korlátozza az állam interveniáló képességét, és ily módon gyengülhet a nemzeti egység, a központi állam ereje.25 Ebből következik, hogy a fejlődő világban az állam válsága adott esetben sokkal súlyosabb következményekkel járhat, mint a fejlett világban. A globalizáció a hidegháború után: az állam vége? Az állam „végéről" szóló jóslatok korántsem a kilencvenes évek globalizációs vitáiban merültek fel először. Ilyen prognózisokat már a múlt század marxista, majd a század elején a leninizmus és a liberális internacionalizmus követői is megfogalmaztak. A nemzetközi integrációs folyamat funkcionalista elméletei a század közepén újra megismételték a diagnózist, majd a hetvenes évek transznacionalizmusa ismét felelevenítette a részben már ismert érveket. Az állam „végéről" szóló jóslatok a kilencvenes évek menedzsmentirodalmában a globalizáció jelenségével összefüggésében ismét reneszánszunkat élik: az „állam napjai meg vannak számlálva", bár megváltozott feltételek között, de visszatérünk a nemzetállam előtti, középkorira emlékeztető nemzetközi rendszerbe („new medievalism"), a globális vállalatok az államot és nemzetet túlhaladó „határok nélküli" világot hoznak létre, a nemzetállamok helyett a „regionális államok" kialakulásával állunk szemben, amelynek határai a gazdasági zónák „természetes" határaival és nem a gyakran önkényesen megállapított politikai határokkal esnek egybe stb.26 Richard Rosencrance a nyolcvanas évek közepén írt művében a „katonai-territoriális államok" és a „kereskedelmi államok" egyidejűleg is létező ideáltípusai között tesz különbséget. A katonai-politikai világ keretében az államok a hatalom és területi nagyság hierarchiájába rendeződnek - a legerősebbtől a leggyengébbig. Ebben a világban az államok forma szerint homogének, azaz nincsenek egymástól eltérő céljaik: azonos territoriális céljaik vannak, és minden állam a rendszer vezető hatalma kíván lenni. A „kereskedelmi államok" világa egymástól funkcionális különböző államokból áll, amelyek ugyan megkísérelhetik, hogy javítsák nemzetközi pozícióikat, de mivel különböző szolgáltatásokat és termékeket nyújtanak - mind katonai, mind gazdasági téren - mindegyik függ a másiktól. Ha az egyik állam erősebb is, mint a másik, funkcióik egymásnak státusbeli egyenlőséget nyújtanak. A „kereskedelmi államok" tudatában vannak annak, hogy kontraproduktiv, ha az államok funkcióikat a függetlenség, az autonómia és nem a nemzetek közötti munkamegosztás és specializálódás alapján gyakorolják. Bár a kereskedelmi államok is megkísérlik, hogy pozícióikat és erőforrásaik allokációját javítsák, azonban azt a minden oldalról elfogadott interdependencia keretein belül teszik: ebben a rendszerben hiányzik az erőszak-alkalmazásra való ösztönzés, mivel a 60 Külpolitika
