Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
„Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya háború azt a kereskedelmet és interdependenciát rombolná szét, amelyen éppenséggel az államok jóléte és biztonsága nyugszik.27 A háború utáni Japán és Németország fejlődése különösen jól beleillett ebbe az ideáltípusba, hisz mind a két ország mint „új kereskedelmi állam" a területi expanzió politikája helyett erőforrásaik optimális allokációjára, a nemzetközi gazdasági munkamegosztásban elérhető minél több komparatív előny megszerzésére törekedtek. Idővel a „kereskedelmi államok" a tőke növekvő mértékű mobilitásával azt is felismerték, hogy gazdaságuk növekedésének nem az áruexport az egyetlen útja: az üzemek alacsonyabb bérszintű országokba történő földrajzi áthelyezésével is lehet termelni a külföldi piacok számára. Rosencrance a kilencvenes években a „territory becomes passé" elvét még inkább érvényesnek tartja: a terület többé nem határozza meg a gazdasági és műszaki potenciál nagyságát. A hazai ipar mind nagyobb termelése történik külföldön, és a territórium mind kevésbé értékes a tudással, a technológiával és a közvetlen beruházásokkal szemben.28 Luttwak azt állítja, hogy a fejlett országok végérvényesen félretették a területekért folytatott geopolitikai ambícióikat, inkább a világpiac mind nagyobb hányadának és a vezető technológiai pozíciók megszerzésére törekednek, és ezért folyik „geoökonómiai" versengésük.29 Rosencrance a „kereskedelmi állam" fejlődésének a folytatását a termelés mobil tényezőin alapuló és a multiknak „otthont" adó „virtuális állam" kialakulásában véli felfedezni, amely egymástól elválasztja a termelés és terület hagyományos összefüggését, azaz a termelésnek és a hatalomnak a territóriumtól való emancipációját valósítja meg. A „virtuális állam" felemelkedése a „virtuális korporációknak", azaz a multinacionális vállalatoknak mint „államtalan gazdaságoknak" politikai megfelelőjeként fogalmazódik meg.30 A nemzetközi politikai gazdaságtan kritikusai azt vizsgálják, hogy a globalizáció, a „szupraterritoriális tér" létrejötte mennyiben változtatja meg a kapitalizmust és különösképp az állam szerepét. A. Schölte elemzése szerint a „szupraterritorialitás kialakulása" a felhalmozási folyamatokat erősíti: a „globális árucikkek" eladásával olyan piac alakul ki, amelynek fejlődésében a határok és távolságok többé nem játszanak szerepet. A szupraterritoriális termelést, a globális piacok növekedését a világméretű üzleti szervezetek: vállalatok, stratégiai szövetségek és testületi lobbyk elterjedése segíti elő. A „globalizáló kapitalizmus" feltételei között a demokratikus ellenőrzést nélkülöző „globális irányultságú állam" a régi territoriális nemzetállam helyére lépett. A globalizáció a pénz, a pénzügyi eszközök és a territóriumok szétválasztásával a felhalmozás olyan új területeit hozza létre: mint a telekommunikáció, információs technika, elektronikus pénzügyek stb.31 Schölte tehát a globalizációt az intemacionalizációtól és a liberalizálódástól eltérően analitikusan a „szupraterritorialitás", illetve a „határokon átlépő" (transboder) folyamatok elterjedéseként fogja fel, melyet a nagyobb piaci nagyság, az olcsóbb munkaköltségek, az új felhalmozási lehetőségek optimalizálásának a keresése befolyásol a globálissá vált nemzetközi térben. Ez a felfogás a nemzetközi kereskedel1999. tavasz-nyár 61
