Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
összeomlott, megerősödött az önellátás és az autarkia politikai retorikája és gyakorlata.9 A két háború közötti időszakban az államok a teljes autonómia visszaszerzésére törekedtek, és a nemzetközi normák elutasításával belpolitikai céljaikat követték. Ez a politika pusztító világégésbe torkollt. Nem volt meglepő, hogy 1945 után erős volt az igény a multilateralizmusok erősítésére, amennyiben azok alkalmazkodtak a belső szükségletekhez. A háború újra nagy szerepet játszott a politikai eszmék globalizálásában, hisz a háború a nyitott és a zárt társadalmak és gazdaságok, s ezzel közvetlenül a globalizáció és fragmentáció erői között folyt. Mindazonáltal az 1945 és 1970 közötti időszak nagy sikernek számított, hisz a belpolitikai szükségleteket - eltérően az 1919 után kialakult helyzettől - sikerült összhangban hozni a nemzetközi rendszer szükségleteivel: a nemzetközi rend felépítése harmonikusan szolgálta a megerősödő jóléti állam nemzeti célkitűzéseit. A komplex egyensúly létrejöttében a hidegháború kezdetének döntő szerepe volt. A globalizáció ez idáig a veszternizációt, s az ezt követő évtizedekben lényegében az Egyesült Államok hatalmán alapuló amerikanizációt jelentette. A hidegháború lehetővé tette mind az amerikai vezető szerepet, mind pedig azt a kényszerítő stratégiát, melyet a nyugati szövetséges államok készek voltak követni. Ebben a folyamatban az egyik katalizátor a szovjet-amerikai geopolitikai vetélkedés, a másik a hidegháború másik dimenziója a nyugat-európai integrációs folyamatot elindító Marshall-terv volt. „Új világrend" frlé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya Globalizáció és hidegháború A hidegháború és a globalizáció összefüggése az első megközelítésben talán meglepőnek tűnik, mivel a hidegháborút szokványosán a nemzetközi rendszer mélyreható megosztottságával, az „első" és a „második" világ ellentétének az intézményesülésével, az egyetlen legitimként elfogadott nemzetközi rendszer hiányával szokásos kapcsolatba hozni. Ezzel a meglehetősen elterjedt felfogással szemben a hidegháború valójában - különösen a végső hatásait tekintve - sokkal inkább az integrációt, mint a fragmentációt mozdította elő. A rendszerközi konfliktus valójában nem csupán a megosztottsághoz, hanem a hideg- háborús rendszer egészének a strukturális megszilárdulásához, elsősorban a nyugati szövetségi rendszer belső konszolidációjához, pontosabban annak integrációjához járult hozzá, amely aztán a globalizáció sikeres bázisául szolgálhatott.10 A kelet-nyugati konfliktus - a nyugati szövetségi rendszeren belül - az integráció élesztője volt, s ez a folyamat jelentős mértékben előmozdította a harmadik világnak a nyugati intézmények által meghatározott stratégiákba történő integrációját, s potenciálisan hozzájárult az egyetlen globális nemzetközi rendszer kialakulásához. A globalizáció tehát a hidegháború feltételei között a Nyugat politikai és gazdasági rendszerén belüli sikeres integ1999. tavasz-nyár 51
