Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
folyamatok nem egyszerűen nemzetköziek, hanem egyidejűleg több szinten mennek végbe, s mint ilyenek érintik az internacionalizmushoz, a regionalizmushoz fűződő viszonyt, sőt magának az állam változó természetének a kérdését. A globalizáció ilyen módon nem csupán az államok közötti viszonyra, hanem magának az államnak a szerepére, annak funkcionálására vonatkozik. Történeti szempontból a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének az integratív és dezintegratív erők között megmutatkozó feszültségi viszonyként való ábrázolása két szempontból különösen fontos: a nemzetközi rendszer mozgásának magyarázata és annak a szükségletnek a tekintetében, hogy miként értelmezzük a két tendencia viszonylagos egyensúlyát. Joggal vetődik fel a kérdés: vajon a globalizáció és fragmentáció pusztán a fejlődés természetes következménye, amely felett nincs ellenőrzésünk, vagy többé-kevésbé tudatos politikai választás eredménye, amely meghatározza a két erő közötti egyensúly megbomlását az egyik történelmi időszakból a másikba vezető úton? Vajon a globalizáció megállíthatatlan trend, vagy az államok közötti politika a globalizációt megváltoztathatja, sőt manipulálhatja? Vajon igazuk van-e az interde- pendencia-elmélet teoretikusainak, akik azt állítják, hogy az államok minőségileg olyan új környezetben tevékenykednek, melyet ellenőrizhetetlen gazdasági és technológiai erők hoztak létre, vagy fogadjuk el a realizmus ellentétes állítását, miszerint a növekvő interdependencia a politikai választás és erő következménye, s nem a külső műszaki-technikai változásoké? Vajon a globalizáció mindig is jelen volt a nemzetközi kapcsolatok történetében? Vajon a globalizáció inkább a folytonosságot, mint annak hiányát jelenti a hidegháborús, majd a hidegháború utáni nemzetközi rendszerben?7 A kérdések számát még szaporíthatnánk. Clark azt hangsúlyozza, hogy a globalizáció és a fragmentáció közötti kölcsönhatás sajátos koherenciát kölcsönöz a XX. század történelmének elemzéséhez. A globalizáció a fejlődési tendenciák komplex, multidimenzionális sorozata, amely nem pusztán technikai, depolitizált, hanem olyan jelenség, melyet a nagyhatalmak a saját céljaik érdekében alakíthatnak, s mint ilyen, visszatükrözi a nemzetközi kapcsolatokban kialakuló egyenlőtlenségeket is. A jelenség magában foglalja a kormányok politikai alkufolyamatait, ahogy közvetítnek a belpolitikai nyomások és a nemzetközi hatások között. Ennek nagy jelentősége van, hisz ez a folyamat határozza meg, hogy a társadalom mely szektorának vagy szektorainak kell viselniük a globalizáció költségeit. A fragmentáció ugyanakkor nem azonos a nemzetközi konfliktusokkal, habár az államok versengő nacionalista politikái háborúkhoz vezettek, s az autarkia és az önerőre való támaszkodás doktrínái mindig is károsan hatottak a nemzetközi stabilitásra. Ahogy a fragmentációnak, úgy a globalizációnak is megvannak a destabilizáló hatásai. A globalizáció történetileg az imperializmus és a vesztemizáció fogalmaival társult, és mint ilyen, megerősítette a gazdasági nyertesek és vesztesek világát, a munkameg„Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya 1999. tavasz-nyár 49
