Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
Kiss ]. László közi rendszerben meglévő erőviszonyok alakulásának a kifejeződése is. Ebből következik, hogy a globalizációnak éppen úgy, mint ikertestvérének, a fragmentációnak is, nyertesei és vesztesei vannak: a globalizáció politikai, gazdasági és szociális költségekkel jár. A fogalom értelmezését nyilvánvalóan nagy mértékben meghatározza a diszciplináris megközelítés jellege: sok függ attól, hogy valaki a történettudomány, a nemzetközi kapcsolatok elmélete vagy éppen a nemzetközi politikai gazdaságtan, a kultúra stb. meghatározott szempontjából, vagy inter- és multidiszciplinárisan vizsgálja a jelenséget. Sokan a globalizációt egyszerűen a határátlépő (cross-border) kapcsolatok elterjedéseként, az intemacionalizálódással rokon értelmű fogalomként használják. Ebből a perspektívából az emberek, az áruk, a tőke stb. nagyobb mértékű globális összekapcsolódása nem többet és nem kevesebbet jelent, mint elmélyült interdependenciát. Reinicke szerint míg az interdependencia csökkentette a távolságot a szuverén államok között és szorosabb makroökonómiai együttműködéshez vezetett, addig a globalizáció inkább sajátos mikroökonómiai jelenség: a gazdasági tevékenység a nemzeti határokon túlnyúló integrációját mutatja, amely a vállalkozások stratégiai magatartásában és szervezeti felépítésében végbemenő változásokat juttatja kifejezésre.5 Az interdependencia ugyanakkor a globalizáció fontos előfutárának tekinthető, mivel olyan nemzetközi rezsimek és szervezetek kialakításához vezetett, mint az IMF, a WTO; és ezek igen fontos tényezőnek bizonyultak a globalizálódás előmozdításában. A műszaki innovációk, a nemzeti határokat átlépő gazdasági tevékenységek liberalizálása és deregulációja olyan környezetet teremtett, amely nem csupán megengedi, hanem egyenesen kényszeríti a vállalatokat a globális stratégiák kialakítására. Globalizáció és fragmentáció a nemzetközi kapcsolatok történetében Számos történeti kiindulás a nemzetközi kapcsolatok fejlődését a globalizáció és fragmentáció, valójában a nemzetközi rendszer „internacionalizáló" és „nacionalizá- ló" erőinek a tükrében törekszik megragadni. I. Clark szerint a két fogalom mindegyike különböző politikai, gazdasági, technológiai, műszaki, kulturális folyamatokat jelöl. A globalizáció a nemzetközi interakciók intenzitásában és terjedelmében megnyilvánuló mozgásokra utal: egyfelől részben átfedi az integráció, interdependencia, nyitottság és interpenetráció, multilateralizmus fogalmait, másfelől ezeknek a jelenségeknek a földrajzi elterjedésére utal, és mint ilyen, rokon a globalizmus, a térbeli tágulás, az univerzalizálódás és homogenitás fogalmaival. A fragmentáció az ellentétes tendenciákra vonatkozik, és ugyanúgy két dimenziója van: egyfelől dezintegrációra, autarki- ára, elzárkózásra, unilateralizmusra, elszigetelődésre, másfelől a nacionalizmus és regionalizmus, a térbeli összehúzódás irányába mutató tendenciákra terjed ki.6 Ezek a 48 Külpolitika
