Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
Új világrend" felé, avagy az állam cs a globalizálódás változó viszonya táció egyidejűségét kifejező „fragmegráció" fogalmát vezeti be az irodalomba.4 Nem véletlen, hogy a kilencvenes évek nemzetközi rendszeréről szóló elméleti írásokra a világméretekben összefonódó „globális gazdaság" és a politika territoriális-állami megosztottságának kettőssége, a „territorializmus" és a „globalizmus" képviselői közötti vita nyomja rá a bélyegét. Tovább bonyolítja a kérdést a fogalmak, mindenekelőtt a globalizáció értelmezése: sokan felteszik a kérdést, hogy mi az új a globalizációban. Az a kiindulás, hogy a globalizáció, az európai gazdaság „tágulása" már a XV. században kezdetét vette, és a kapitalista gazdaság mindig „globális", illetve „globalizáló" volt, azt hangsúlyozza, hogy a nemzetközi gazdaság dimenziójában semmi új nincs. Ez a felfogás néhány megfigyelőt egyenesen arra késztetett, hogy a kilencvenes évek globalizálódását egyszerűen fantomnak vagy mítosznak nevezze. Ám ki merné kétségbe vonni, hogy a gazdasági interdependenciák összesűrűsödése, a kereskedelmi kapcsolatok, a „repülő pénzügyi piacok", a „kaszinókapitalizmus" jelensége, a közvetlen tőkeberuházások növekedésének mind finomabbá váló hálózata, az információs forradalom precedens nélküli gyorsító hatása a „népgazdaságok" fejlődési dinamikáját és politikai cselekvési terét a világgazdasági fejlődés olyan funkcionális logikájával kapcsolta össze, amely még alig negyedszázaddal ezelőtt is, a Bretton Woods-i rendszer összeomlása idején is elképzelhetetlennek tűnt. Bármennyire is elterjedt a globalizáció fogalma, mégis meglepő, hogy milyen keveset tudunk arról, milyen nagy az értelmezések polifóniája. Falán semmi sem érinti olyan közvetlenül és átfogóan a nemzetközi rendszer átalakulását, mint a világ különböző részein és a gazdaság különböző szektoraiban nem egyenletesen ható és ennél fogva egymástól eltérő következményeket és költségeket maga után vonó globalizáció jelensége: a termelés, a fogyasztás új térbeli szerkezete, az áruk, a szolgáltatások, az emberek, a pénzügyi tranzakciók, a normatív intézmények, a magatartási minták, a tudás, az információ világméretű elterjedése. A globalizáció az idő-tér tágulását és egy „új földrajz" kialakulását érzékelteti, abban a mindennapi értelemben, hogy életünk egyre több területére vannak hatással a tőle térben és időben egyre távolabb történő események. Nyilvánvaló, hogy a globalizáció nem egyirányú folyamat, nem természeti törvény, nem a technikai determinizmus terméke, még akkor sem, ha a technikai fejlődés gyorsító hatásai - konténerizáció, multimédia, üvegszálas optika, az információáramlás sebességének, mennyiségének növekedése és minőségi javulása stb. - eddig soha nem tapasztalt mértékben növelte az áruk eladhatóságát, s ezzel emberek, a tőke, az információk mobilitását. Nem véletlen, hogy sokak számára az államok territoriálisán szabályozott, fragmentált világa mellett a globalizáció nem csupán a „szabályok" megszűnésének, hanem egy „új világegység" megszületéséhez vezető „feltartóztathatatlan", sokszor „autonóm", depolitizált technikai folyamatnak a benyomását kelti. Valójában a globalizáció komplex multidimenzionális politikai folyamat, s mint ilyen, a nemzet1999. tavasz-nyár 47
