Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostoványi Zsolt központi problémáját a „kulturális homogenizáció és a kulturális heterogenizáció közötti feszültségben" látják, s „új globális kulturális gazdaságról" beszélnek, amelynek jellemzője a „globális kulturális áramlás" már említett öt dimenziója (a különböző „scapes").133 Jonathan Friedman, a szociális antropológia professzora magát a globalizációt is alapvetően kulturális folyamatnak tartja („a kultúra a világ önmeghatározásának absztrakt formája").134 Mások szerint a „globalitás" nem más, mint az egymástól földrajzilag elkülönülő civilizációk egymásba fonódása, illetve a kultúra lokális jelentésével szemben a civilizáció lényegében globális jelentéstartalmú.135 Heller Ágnes abból kiindulva, hogy mára az egész világ modem lett, és a modemitás „gőzhengere" az egész világon maga alá gyűrte a premodem társadalmi berendezkedést, a modemitásról mint „globális civilizációról" beszél, amely azonban „globális válságban" van. Heller itt egyes számban használja a „civilizáció" szót - mintegy a modemitás szinonimájaként -, jóllehet különbséget tesz „az összes premodem civilizáció" és „az összes modem civilizáció" között. A válság egyik fő okának azt tartja, hogy leépültek a „hagyományos erkölcsi hatalmak". Egy erkölcsi hatalmak nélküli modem világ viszont „a totális relativizmus világa". Az elmúlt néhány év már említett komoly válságjelenségei korábban magabiztos teoretikusokat is megingattak, és korábbi véleményük bizonyos módosítására késztettek. Francis Fukuyama nemrégiben megjelent műve első részének a következő alcímet adja: „A kultúra hihetetlen mértékű befolyása a gazdasági társadalom kialakulására", sok helyütt aláhúzza a kultúra jelentőségét a globális gazdaságban, illetve a nemzetközi rendben.136 Jeffrey Sachs pedig 1998 szeptemberében már arról beszél, hogy jóllehet a globalizáció nem ért véget, egy korszak azonban bizonyosan, s a jövőben a globalizációt sokkalta „finomabb" alapokra kell helyezni, különben a káosz és konfrontáció sokkalta veszélyesebb új szakasza köszönt be. Javasolja a G8-csúcstalálkozó helyett a G16 bevezetését, ahol nyolc fejlődő ország is helyet kapna. Sach szerint jóllehet a globális kapitalizmus alkalmas a gazdag és szegény országok közötti különbség csökkentésére, a jelenlegi intézményrendszer alkalmatlan arra, hogy tartósan stabil világ- rendszer jöjjön létre.137 De vajon realitás-e egy szabályozott, megfelelő keretek közé szorított kapitalizmus léte? És ez megoldaná-e a nemzetközi rendszer egészében, a gazdag és a szegény országok között növekvő egyenlőtlenségeket? Tudjuk, hogy az eddigiekben az erre irányuló kísérletek rendre kudarcot vallottak. (Gondoljunk csak az Új nemzetközi gazdasági rend hetvenes évek elején született - és az ENSZ által is elfogadott - koncepciójára.) Vannak, akik a fejlődő országoknak - a globalizáció ellenében - alternatív stratégiákat ajánlanak, mégpedig először is a globális folyamatokhoz történő integrálódásuk lassítását, másodszor pedig a termelés és értékesítés „lokális-közösségi bázisú rendszerének" erősítését és a multinacionális társaságokkal szemben a helyi erőforrások feletti ellenőrzés növelését.138 36 Külpolitika
